Szívlapátra szívlapát a válasz, azaz ügyintézés Kispesten - az Index.hu szemével

Egyetlen kispesti építmény és egyetlen család, mégis van az ügyben kertvárosi terror, krisnás ingatlanmaffia, hivatalával visszaélő ügyintéző, erőszak alkalmazását javasló polgármester, okirathamisítás, kiskorú veszélyeztetése, környezetszennyezés, stb. A kispesti pokoljárásunk történetét, illetve a kerületi hatóságok bénázását az Index.hu foglalta össze egy - a történt felszínét karcolgató - cikkben, amelyet alábbiakban olvashatnak.

A kép illusztráció, forrás: Másfél, Youtube

Kicsit nem figyeltek oda, irgalmatlanul megszívatták őket a hatóságok

Egy ingatlanos cég megvett egy lepukkant sufnit, és addig ügyeskedett, míg lakóépületté minősíttette. Pedig bejárata sincs, és a kormányhivatal is írásba adta, hogy lakhatásra nem alkalmas. Mindez több család életét is tönkretette a környéken. A hivatalok most már azt mondják, hogy semmit nem tehetnek.
Galamb Zoltán eleinte még szorongott, amikor hozzá csöngettek be éjjel a rendőrök, hogy mi ez a balhé. Amikor előtte parkoltak le a NAV-osok egy trélerrel, hogy jöttek az autóért. Amikor arra ment haza, hogy nála kapcsolják le épp az áramot az elműsök. Ma már egykedvűen veszi ezeket tudomásul, újra és újra elmagyarázza mindenkinek, hogy az nem is úgy van, nem őt kell keresni. Az utcában lakók meg már rég tudják.

GALAMB ZOLTÁN TELJESEN VÉTLEN, DE IRTÓZATOSAN MEGSZÍVTA EGY INGATLANMAFFIA-GYANÚS CÉG ÜGYESKEDÉSÉT, ÉS AZ EGÉSZET AZÓTA SEM ORVOSOLJÁK A HIVATALOK.

Az egész ügynek még egy rendszerváltás előtti helyzet ágyazott meg: Galambék kispesti, a sínek melletti telkének végében minimum ötven éve áll egy műhely, saját villannyal. Egy szaki használta, a sínek felől járt be oda dolgozni, jogilag minden osztatlan közös tulajdonban volt és van. Ez addig csak simán kellemetlen volt, amíg a műhely műhelyként működött. A pokol később jött: évekkel ezelőtt egy ingatlanos cég megvette a romos műhelyt, és beköltöztetett oda egy hatgyermekes családot. akik elkezdték terrorizálni a környéket.

Hogy valakinek elviselhetetlen szomszédai vannak, az sajnos előfordul, ám itt ennél többről van szó: egy lakhatásra alkalmatlan sufnit sikerült valahogy lakóingatlanná nyilvánítani. Ahhoz, hogy kiderüljön, a történetben valami nem kerek, az kellett, hogy Galamb úr egyik idős szomszédja feladja a küzdelmet a terrorcsaláddal, és hetven év után (!) elköltözzön. A helyére pedig beköltözzön valaki, aki azt hitte, nyugalmat vett a családjának a kispesti házzal. Aztán amikor rájön, hogy nem így lett, nem hagyja magát, és elkezd utánajárni a dolgoknak. Ő Dankó József, aki amikor kikérte a papírokat mindenhonnan, majd be- és feljelentéseket tett, vizsgálatokat kért, akkor egészen hihetetlen történetekbe ütközött bele.

Bénáznak a hivatalok 1.

A nyomozása során kiderült, hogy a műhely átminősítése a következőképp történt: 2009-ben valakik kértek az önkormányzattól egy hatósági bizonyítványt arról, hogy a telken lévő lakóingatlan több mint tíz éve épült. Ezt két tanúval letanúztatták, Galamb Zoltán volt az egyik, aki aláírta, hiszen a házára ez igaz is. Az iratot az önkormányzat ki is adta, de VALAMIÉRT MÁR ÚGY, HOGY MINDKÉT ÉPÜLETRE IGAZOLJÁK EZT, A MŰHELYRE IS. A papírral aztán elég volt elsétálni az illetékes földhivatalhoz, ott simán ingatlannyilvántartásba vették ez alapján a második épületet is, pedig az nem szerepelt a tulajdoni lapon, sem a térképszelvényen.

Így lett a sufniból ház, még akkor is, ha a csatorna azért nincs azóta sem bekötve, mert A FŐVÁROSI KORMÁNYHIVATAL KÖZÖLTE A CSATORNÁZÁSI MŰVEKKEL, HOGY AZ INGATLAN LAKHATÁSRA NEM ALKALMAS.

Bénáznak a hivatalok 2.

A műhelyhez (vagyis immár „hátsó házhoz”) csak Galambékon keresztül lehet hátramenni. Az ingatlanos cég ezért megpróbált szolgalmi jogot szerezni a hátrajáráshoz, használati jogot kértek a házaspár kapujára, de azt ők bíróságon megakadályozták.

A megközelítést ezért a lakók is úgy oldották meg, ahogy régen a műhely tulaja: a kertek végén végigfutó vonatsín mellett. Csak éppen ők autóval. Itt is összevissza dolgoztak a hivatalok: az önkormányzat kiadott egy közútkezelői állásfoglalást, hogy a bejárás saját felelősségre rendben van, de aztán a MÁV helyszíni ellenőrzésén kiderült, hogy még sincs, mert a sínen járkáló autó veszélyezteti a saját és a vonatok biztonságát is.

ÚGYHOGY AZ ÖNKORMÁNYZAT KÉNYTELEN VOLT VISSZAVONNI AZ ENGEDÉLYT, a MÁV pedig korlátot épített az utca végére. Ezt pár napon belül elbontotta „valaki", a MÁV feljelentést tett, a nyomozók pedig megtalálták a korlát darabjait a családnál. Az eredmény: a korlátot nem építették vissza, a nyomozást pedig megszüntették, mivel a vasat nem eltulajdonítási szándékkal szerelték le.

2015-ben aztán a MÁV árkot épített a sín mellett, 2016-ban pedig észrevette, hogy az árkot „valakik" feltöltötték, és a sín mellett leburkolták, hogy azon autózzanak be a kertig. Ezután vasbeton aljakat tett le és zajvédő falat épített a vasúttársaság.

A MÁV zajvédő falaA MÁV zajvédő fala, fotó: Index

A lakóépületben tehát nincs csatorna, és nincs szabályos bejárata. A hivatalos címe és helyrajzi száma ezért ugyanaz, mint Galambék házának, ide jön minden levél, itt keresik a hatóságok is a balhés családot. „Hátulról, a sínek felől tessék menni hozzájuk" – mondja ilyenkor mindig Galamb úr. A fűtést valahogy megoldják a lakók, vizük, villanyuk pedig azért van, mert egykor a műhely is kapta ezeket.

Bénáznak a hatóságok 3.

A lakókkal képtelenség együtt élni, ezt állítja mindenki a környéken. Azt is mondják elkeseredésükben, hogy nem lehet véletlen a módszer: elüldözni a tulajt, hogy az ügyeskedők nyomott áron tudjanak hozzájutni az ingatlanhoz. A kettővel arrébb lévő telekszomszéd felfújható medencéjét csúzlival lőtték ki, Dankót a torka elvágásával fenyegetik, a kutyáját kövekkel dobálták, ő ezért kamerákat szereltetett mindenhova. Több terabájtnyi anyagot őriz már arról, mi is történik a környezetében, a „megdöglötök mind" üvöltözésről pedig hangfelvételt is készített. A rendőrség zaklatás miatt eljárást indított 2016 nyarán, de ez csak olaj volt a tűzre, a terror csak fokozódott. A problémás család még jobban támadásba lendült, feljelentéseket kezdtek tenni. Volt, hogy a rendőrök nemi erőszak kísérletének bejelentése miatt kopogtattak az egyik idős szomszédnál. Máskor Dankót jelentették fel, hogy verőemberek vannak nála, de háromszor érkezett már hozzá gyámügyes is, hogy megvizsgálja, valóban bántalmazza-e a három lányát, ahogy a szomszédok állítják. Egy gallyégetés miatt a tűzoltókat is ráhívták az egyik szomszédra.

Dankó 2016-ban a helyzet megoldását sürgetve aláírásgyűjtésbe kezdett a környéken, az aláírt íveket átadta a polgármesternek. A személyes találkozón az MSZP-s polgármester, Gajda Péter azt mondta, bár nem javasolhat illegális dolgot, például hogy forduljanak egy erősebb emberhez, de szívlapátra szívlapáttal kell felelni.

A polgármester aztán rendőrséggel közös szakhatósági bejárást ígért, de a rendőrség állítólagos kérésére hivatkozva lemondta, állítása szerint ugyanis hiába kért rendőri biztosítást. Aztán azt mondta, polgármesterként nincs is jogköre eljárni. Külön szépsége a történetnek, hogy a kapitányság írásba adta, nem befolyásolt senkit az eljárásban, azaz nem kérte a bejárás lemondását. A lényeg: bejárás nem volt.

A problémás család tavaly rákezdett a „cigányozásra" is, ezzel bosszantották, szidták Dankót. Ő meg egy idő után arra gondolt: oké, nem tudok róla, hogy az lennék, de akkor próbáljuk meg így. Megkereste a kisebbségi önkormányzati vezetőt, aki a rendőrséghez fordult. A kapitánnyal így, „cigányként” már sikerült találkoznia Dankónak, de a rendőrfőnök közölte vele, hogy EZ A GYALÁZKODÁS AZÉRT NEM RASSZIZMUS, MERT ANNAK A CSALÁDNAK "MINDENKIVEL BAJA VAN".

Dankó József évek óta minden lehetséges fórumon próbálta támadni az önkormányzat döntéseit. Találkozásunkkor egy legalább tíz centi vastag dossziét hozott, amelyben az ügy iratait gyűjti. Folyamatosan falakba ütközik, volt, hogy az iratbetekintést úgy oldotta meg az önkormányzat, hogy egy monitort mutattak neki, amin az adott irat volt elektronikusan. Több körös ügyáthelyezés, elfogultsági kizárás után végül az eljáró V. kerület úgy döntött, az ingatlan lakóépület marad, mert a rendeltetését a tényleges használat határozza meg, márpedig az épületben laknak. Az önkormányzat pedig azt mondja, hogy az egészet elindító iratot már selejtezték, így nem tudnak mit tenni, és kitartanak amellett, hogy lényegében semmiben nincs hatáskörük.

Krisnás ingatlanozás

A műhelyt megvásárló ingatlanos cégtől egy másik vállalkozás, majd maga a beköltöztetett család vette meg az ingatlant. Az ingatlanosok így némi kavarás és jó pár család életének megkeserítése után szép haszonnal szálltak ki a „műhelyből lakóház” történetből. A visszaemlékezések szerint a műhely tulajdonosa 1,5 millióért kínálta az elején környékbelieknek az épületet, az ingatlanos cég pedig már 10 millió feletti összegért szállt ki belőle, ennyiért érvényesíthette volna a szomszéd az elővásárlási jogát.

A bizniszbe eredetileg beszálló cég a Sugaye Kft. volt. Ez a cég már megszűnt. Tőlük egy másik kft., az Upendra vette meg a tulajdonjogot. Anélkül, hogy egy nehezen követhető cégadat- és összefüggés-felsorolásba kezdenénk, a vállalkozásokról az alábbiakat kell tudni:

Mindkét cég egy Egyed Attila nevű vállalkozóhoz köthető hálózat része (volt). Egyed Attila az utóbbi évtizedben több mint húsz ingatlanos céget alapított, szinte mindegyiknek a neve a Krisna-tudatra utalt, és szinte mindegyiknek a főtevékenysége a „saját ingatlan adásvétele". Ezek közül öt működik, a többi megszűnt, felszámolták vagy kényszertörölték, általában azután, hogy más tulajdonos kezébe kerültek. A cégháló mögött tulajdonosként Egyesült Államokban bejegyzett cégek vannak, például a Sugaye LCC vagy az OM Sthulaya LLC.
Egyed, illetve egyik cégének tevékenysége „ingatlanmaffia-gyanús", ezt mondja ki egy 2015-ös józsefvárosi önkormányzati jegyzőkönyv (pdf, 3. oldal). Egyedről ebben azt írták, hogy az Upendra-Gold képviseletében nyomott áron adásvételi előszerződést íratott alá egy önkormányzati lakás bérlőjével, és lakást ígért cserébe, szóban. Mindezt azután, hogy a lakásba beköltöztek valakik, akik elvették a bérlő kulcsát és bérleti szerződését. Az önkormányzat illetékes cége azt javasolta a képviselő-testületnek, hogy ne járuljanak hozzá az eladáshoz, mert a bérlő „vélhetően a lakásmaffia áldozatává válna, és jövőbeni lakhatása nem lenne biztosított".
Egyed egyik ingatlanos cége, az Upendra-Gold 2012-ben 4 milliós vissza nem térítendő és 4,1 milliós visszatérítendő támogatást kapott, hogy irodát csináljon egy Berend utcai lakásból. Az Upendra-Gold azóta megszűnt, de Egyednek több cége is oda van bejegyezve.
Megkerestük Egyed Attilát, aki azt mondta, nem emlékszik a kispesti történetre, illetve nincs arról tudomása, hogy egy önkormányzati jegyzőkönyvben a lakásmaffiára utaló megjegyzést tettek a cégére. Közölte, hogy már nem ügyvezetője a hálózatnak, mert „leváltották", így a jelenlegi dolgokról nem tud nyilatkozni. Amikor azonban ő vezette a cégeket, akkor mindent a törvényeknek megfelelően csináltak. „Járjon utána, nincs semmi nyoma annak, hogy ellenünk bármi nyomozás, eljárás indult volna", mondta. Azt is hozzátette, hogy a hivatalok nagyon kukacoskodók tudnak lenni, vesszőhiba miatt dobnak vissza ügyeket, úgyhogy kizártnak tartja, hogy bejegyeznek valamit, ami nem felel meg a valóságnak.

Megkerestük a kispesti rendőrkapitányságot, de nem válaszoltak. Reagált viszont a megkeresésünkre a XIX. kerületi polgármester. Gajda Péter azt írta, DANKÓ ÚR ESETE TIPIKUS PÉLDÁJA A FELOLDHATATLAN ELMÉRGESEDETT SZOMSZÉDI VISZONYNAK. TÖBB ALKALOMMAL FOGLALKOZTAM AZ ÜGGYEL ÉS SZEMÉLYESEN IS BESZÉLTEM AZ ÜGYFÉLLEL, DE POLGÁRMESTERKÉNT CSAK A JOGSZABÁLYOK ÁLTAL MEGHATÁROZOTT INTÉZKEDÉSEKET TEHETEM MEG, ERRE EGYÉBKÉNT A KISPESTI POLGÁRMESTERI HIVATAL MINDIG IS, EBBEN AZ ESETBEN IS KÉSZ VOLT.

IMG 20180131 101349A lakássá nyilvánított sufni. Fotó: Index.

Forrás: Index.hu, szerző: Rovó Attila

Az Index írása eredetben IDE kattintva érhető el.

--------------------------
Utólagos kiegészítés: elkészült a teljes történetet összefoglaló bejegyzés, amely EZEN a linken érhető el.