A szomszédunkban élő, az Index.hu által "terrorcsaládnak" nevezett emberek viselkedése miatt a három kislányunkat éveken át állandó rémálmok gyötörték. Szinte napi rendszerességgel álmodtak saját vagy testvéreik életének kioltásáról, súlyos sérüléséről. Szülőként elviselhetetlen volt, amikor reggel elmesélték, épp milyen borzalmat éltek át az éjjel. Lányaim álmaiban például rendszeresen előjött, hogy a kerítésünkön áttörve támadnak és ölnek meg minket. Ez a motívum annak a következménye, hogy 2015. novemberében vascsővel támadtak ránk és szétzúzták a kerítésünket. 

Egy kis lincs

Az is maradandó emléket okozott lányaimnál, amikor a szomszédaink a kapunkban gyülekeztek és ordenáré módon fenyegettek minket. Az egyik lányom az ágyában a takaró alatt keresett menedéket és zokogott vigasztalhatatlanul. A kiérkező járőrök ráadásul ekkor annyit mondtak, hogy legközelebb veressem össze magam, mert csak akkor tudnak intézkedni, ha vér folyik. Mert sajnos ösztönösen elhajoltam amikor a klánvezér a kerítésen átnyúlva megpróbált megütni. A rendőri hozzáállás miatt a gyermekeim úgy érzik, hogy védtelenek vagyunk a támadásokkal szemben, nem számíthatunk a rendőrségre sem.

Gyülekezés lincseléshez a kapunkban

Menekülhetnénk és pszichológus

Megpróbáltunk elmenekülni a saját otthonunkból, ahogy tette az az idős házaspár is, akiktől négy évvel ezelőtt a házunkat vettük. Mert őket is elüldözték - a szülőházukból! Sajnos erről nem tájékoztattak minket, így megörököltük a borzalmas helyzetet. Megpróbáltunk elmenekülni, de nem sikerült, beleragadtunk a terrorba, és próbáltunk élni. A lányaink kicsi lelke sérülésének enyhítése miatt pszichológushoz fordultunk, aki az alábbi jellemzést adta róluk és tapasztalatairól:

Otthon, félelemben

A gyermekeim még ma is félnek a saját kertünkben, hiszen többször kellett átélniük, hogy ott ordenáré és trágár módon üvöltöznek velük, vagy fegyverdurranással, csúzlilövéssel, kiabálással kergetik el őket. Rendszeresen repültek át a hozzánk faldarabok és kövek, és sajnos volt olyan eset is, amikor csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem történt súlyos sérülés.

Lányaink szenvedtek a folyamatos kukkolástól: a szomszédaink megfigyeltek minket a kerítés mellé készített létráról, az építményük lapos tetejéről, illetve kertünk végében a kerítés fölött is leskelődtek, vagy a házunk előtt mászkálva az udvarunk első részét vették szemügyre. Íme egy gyermekrajz a sok közül:

Rengeteg videó-felvételünk van arról amikor az "őrszem" a létrára állva minket figyel. Eleinte vigyázott arra, hogy ne vegyünk észre, később inkább már az volt a cél, hogy lássuk őt és félelmet keltsen. Erről a jelenségről is van képünk:

A kispesti járőröktől megtudhattuk, hogy semmi gond azzal, ha a szomszéd létrára állva slaggal szétlocsolja a családunkat, miközben szidalmaz és mutogat. Ezek szerint teljesen feleslegesen áztam szét a felvétel készítése közben, illetve ázott működésképtelenné a kameránk. 

A szomszéd hölgy "kedveskedik"

Nosztalgia és a megoldási javaslat

Bár sajnos van anyag bőven, mára legyen elég ennyi, majd még folytatom a nosztalgiázást. Na de mégsem! Van még valami, amit egyszerűen nem bírok elengedni! Amikor ezekkel a problémákkal Gajda Péter kispesti polgármesternél voltunk fogadóórán, akkor csak annyit mondott a személyes találkozón, hogy bár nem javasolhat illegális dolgot, például hogy forduljunk egy erősebb emberhez, de szívlapátra szívlapáttal kell felelni. Mindezt a három kislányom füle hallatára, bele a szemükbe! Ha nekem mondja ezt, megértem, felnőtt férfi vagyok, nem vagyok méltó a kegyelemre/sajnálatra. Na de három kislánynak és az édesanyjuknak?! Ezt azóta sem tudom megérteni, pedig évek teltek el. 

--------------------------
Utólagos kiegészítés: elkészült a teljes történetet összefoglaló bejegyzés, amely EZEN a linken érhető el.