A hatóságok által csak "szomszédvitának" titulált és lekezelt borzalmas helyzet legjellegzetesebb ismérve, hogy a szemben álló felek a saját otthonukért és a közvetlen biztonságukért küzdenek. Ennek következtében az állapot egy kegyetlen, végtelenül kimerítő, éveken át tartó családközi sztálingrádi csata, amelyben a jognak és igazságnak nincs különösebb szerepe, és amelynek az a "győztese", aki tovább bírja. Helyzeti előnyükből eredően többségében sajnos a zaklatók bírják tovább, és a mi esetünk, hogy sértettként otthonunkban maradhattunk, a kivétel.

A blog elindulása óta sajnos nagyon sok olyan esettel találkoztam, illetve többen személyesen is megkerestek, akik hozzánk hasonlóan kerültek abba helyzetbe, amikor hatalmaskodók el akarják üldözni őket otthonukból. Sokan kértek tanácsot, segítséget a kilátástalan küzdelmükhöz, ezért ebben a bejegyzésben összefoglalom mindazon eszközparkot, amit mi, átlagos állampolgárként, felhasználhattunk a túlélésünk érdekében. 

A szívlapát nem megoldás

Kiemelném, hogy az összefoglalóban elvi és lelkiismereti okokból az erőszakos módszerek nem kerülnek terítékre (mi ilyet sosem alkalmaztunk vagy alkalmaznánk), bár sokak szerint ez az eljárás az egyedül üdvözítő. Közéjük tartozik még Gajda Péter, a kispesti polgármester is, aki segítség vagy akár egy sima helyszíni szemle megtartása helyett verőember felbérlését és szívlapát alkalmazását javasolta nekünk. A polgármester elképesztő álláspontja sajnos a kerület több hatóságának és szervének hozzáállásában visszaköszön. Meglátásom szerint az erőszak csak erőszakot, így a szívlapát szívlapátot szül, ami súlyos testi sértésbe, esetleg emberölésbe, majd letöltendő szabadságvesztésbe torkollik. 

A kép illusztráció, forrás: Másfél, Youtube

Feketeöves pszichopaták áfiuma elleni orvosság

A bejegyzésben a saját "élményeink" alapján szerzett tapasztalatokat foglalom össze, ahol a minket zaklatók olyan feketeöves pszichopaták, akik mögött vélhetően jogi, közigazgatási és rendőrségi eljárásokat jól ismerő támogató vagy tanácsadó áll. Az ilyen emberek valósnak vélik kitalált sérelmeiket és jogosnak tartják saját álláspontjukat, így teljes meggyőződéssel teszik tönkre szomszédjaik életét. A félrecsúszott elme alá csak adja a lovat a hatóságok nemtörődöm hozzáállása, hiszen a zaklató cselekmények következménynélkülisége bátorítólag hat. A háttérben ténykedő tanácsadók pedig fokozzák a zaklatók eredményességét, ami a sértettekkel (!) szembeni hatósági eljárások és nyomozások megindításában ölt testet.

Amire számítani kell, és amit ellene tenni lehet:

• Feljelentgetések: Egy zaklató simán feljelent bármiért, olyanért is, ami meg sem történt. De a leghatékonyabb módszerük mégis az, amikor amikor a sértettet azzal vádolják meg, amit ők elkövetettek. Hihetetlen, de a módszer működik, hiszen a rendőrség szemében ez úgy jelenik meg, mint két vitatkozó összeférhetetlen család, akik egymást vádolják ugyanazon cselekmény elkövetésével. Ezért szisztematikusan cáfolni kell minden hamis vádat, majd kitartó munkával visszaszerezni a jó hírnevünket, végül elérni azt, hogy a rendőrök felismerjék, ki a zaklató és ki az, aki elszenvedi a zaklatást. 
• Hatósági eljárások: Elképesztő élmény szembesülni azzal, egy pszichopata nem sajnálja az időt arra, hogy - tanácsadók útmutatása alapján - minden hatósághoz elmenjen és ott "fel- vagy bejelentse" a szomszédját. Tegye ezt rendkívüli színészi adottságokkal és kellő alázattal, úgy, hogy az ügyintézők szemében a zaklatást elszenvedő személy lesz a megtestesült gonosz. Innen nagyon nehéz felállni. De fel kell állni! Ilyenkor nincs más választás, neki kell vágni a városnak/kerületnek és rá kell szánni az időt annak bizonyítására, mi is a valós helyzetet. Szóval mindenkihez el kell menni vagy írásban megkeresni a cáfolhatatlan tényekkel. Ezzel némileg kompenzálni lehet a feketeövesek ténykedésének hatását, talán ki lehet hozni még egy-egyre is az állást. Csak egy adalék: a mi esetünkben hamis állítások miatt egyetlen év alatt háromszor indult gyámügyi eljárás gyermekeink védelembe vételére, valamint 11-szer jártak rendőrök otthonunkban. 
• Nyomot kell hagyni: A valóság akkor lesz bizonyítható, ha azt egy hatósági személy fejléces papíron le- és aláírja. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ha kell, akkor telefont ragadjunk és rendőrt hívjunk, még akkor is, ha ez a viselkedés ellentétes a személyiségünkkel. A kiérkező járőrök úgy sem tesznek semmit, nem is érdekli őket az ügy, viszont kénytelenek valamiféle jelentést írni arról, hogy a helyszínen jártak és "intézkedtek". Ez pedig egy nyom, aminek a későbbiekben még jelentősége lehet. Ugyanígy minden eseményről a lehető leghamarabb írásban kell tájékoztatni az illetékes szerveket még akkor is, ha nincs kedvünk/erőnk órákon át fogalmazni a beadványt/feljelentést/bejelentést. A dokumentumokat érdemes email-ben elküldeni, mert úgy bizonyítható a feladás ténye és annak dátuma. A postai úton feladott levelek valahogy "hajlamosak" nyomtalanul eltűnni vagy elkeveredni (nem a postán). Mindennek nyoma kell legyen, különben a történtek és tények enyészetté válnak.
• A több több: A kevés szenvedés nem szenvedés a rendőrség szerint (egy kis halálos fenyegetés önmagában semmi), ezért érdemes több zaklató cselekményt bizonyíthatóan összegyűjteni, és egyben megtenni miattuk a feljelentést., mert ekkor talán foglalkoznak az üggyel. Általában nem indul nyomozás, vagy ha mégis, akkor menet közben megszüntetik azt, mert a rendőrök nem szeretnek foglalkozni olyan apró-cseprő ügyekkel, mint egy alig egy évig tartó büntetést érő vétség. 
• Szaktudás és tapasztalat megszerzése: A "szomszédvita" néhány év alatt jogásszá és oknyomozó újságíróvá képzi magát az érintett. Mert aki nem törődik bele, hogy mindez megtörténhet vele, az elkezd utánajárni a dolgoknak, eleinte büntetőjogi, építésjogi és birtokvédelmi jogszabályokat tanulmányoz, majd cégadatokat és tulajdoni lapokat elemez, archívumokban keresgél, végül személyi összefüggéseket kutat. Beleássa magát számos témába, szakmai és politikai fórumokra jár, kocsmákban ismerkedik, hivatalokban épít kapcsolatokat. A végén tisztában van azzal, hogy ki kivel van, ki kinek az embere, és ebbe a rendszerbe hogyan illeszkedik az őt zaklató szomszédja. Tudja, hogy a feketöves milyen bűncselekményeket követett el annak érdekében, hogy ott lakhasson a házában, és miért élvez védettséget.
• Rejtőzködő életmód: Minden közösségi felületen megosztott tartalom felhasználható velünk szemben. Ne osszunk meg semmit, ne adjunk ki információt magunkról. Ha valaki tudni akar valamit rólunk, akkor küzdjön meg érte. 
• Egészséges bizalmatlanság: Ne bízzunk senkiben, még abban sem. akiben elméletileg lehetne. Az oknyomozásunk során feltárt bizonyítékokról csak akkor tájékoztassuk az illetékes szerveket, ha előtte meggyőződtünk azok elfogulatlanságáról, különben a minket zaklatók is értesülnek lépéseinkről. Nekem eme pont kapcsán meglehetősen keserű tapasztalataim vannak. 

A zaklató cselekmények elleni technikai és fizikai eszközök

A családközi sztálingrádi csaták elengedhetetlen "fegyverei" a kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközök, hiszen a sértetteknek bizonyítani kell tudniuk az őket érő/sértő bűncselekményt. Kép- és hangfelvétel nélkül csak egy állítás áll egy tagadással szemben (mert a zaklató pedig mindig mindent tagad), ami a büntetőjog szempontjából a nem bizonyíthatóság kategóriája. Nem beszélve arról, hogy egy feketeöves pszichopata mindig gondoskodik arról, hogy létszámfölényben legyen, és így sokkal több tanúval képes alátámasztani kitalációit. Az ilyen hamis vádakkal szemben csak akkor lehet eredményesen védekezni, ha felvételek bizonyítják az ellenkezőjét. Például a mi otthonunk előző lakója is nemi erőszak gyanúsítottja lett 70 évesen néhány tanú hamis vallomása alapján (alig úszta meg a börtönt).

Ki kell emelni, hogy ezek az eszközök nem nyújtanak védelmet, csak a bűncselekmények dokumentálására szolgálnak. Ezektől a helyzetünk nem válik jobbá, de legalább lesz bizonyítéka annak a sérelemnek, amit elviselni voltunk kénytelenek.

A nálunk bevált és alkalmazott, kereskedelmi forgalomban kapható eszközök:

• Kamera: A kamera visszatartó hatása kiemelendő, de a fő hasznossága mégis a bűncselekmények rögzítése. A  magánlaksértést, kődobálást, rongálást és mindenféle más cselekményt akkor is felvesz, amikor nekünk nincs rá módunk vagy nem épp vagyunk jelen. Venni kell mindent napi 24 órában, majd kategorizálva archiválni. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy egy zaklató hamis vádas feljelentése mikor jut el a zaklatotthoz. Hónapokkal később nagyon nehéz válaszolni egy nyomozó olyan kérdésre, hogy "mit csinált Ön 2019. február 2-án 17:00 órakor"? Erre jó az archivált, időpontokat jelző és az alapján sorrendbe állított videótár. Nekem például több terrabájtnyi anyagom van a saját életünkről.
• Diktafon: Kicsi, de nagyon hasznos eszköz, a halálos és egyéb fenyegetések, zaklató üvöltözések remek tárhelye. Mindig volt nálam, hiszen sosem tudhattam, mikor válok bűncselekmény áldozatává. Amikor az ember tudja, hogy "esemény" várható, akkor a saját érdekében ne mulassza el a hangfelvétel elején rámondani az aznapi dátumot és pontos időpontot, mert a későbbiekben így könnyebben beazonosítható az adott felvétel. Tapasztalatból tudom, hogy akár egy hét is elég ahhoz, hogy ne emlékezzünk mi is van az adott felvételen.
• Naptár és jegyzettömb: önmagában is rendkívül hasznos cuccok, valamint fenti két technikai eszköz rendkívül praktikus kiegészítői. Érdemes mindent feljegyzetelni, hogy mikor mit csinált az ember. Évek távlatában ugyanis csak így lehet érdemben nyilatkozni eseményekről. A hang- és képfelvételek készítésekor is érdemes lejegyzetelni, hogy egy arra érdemes mondat mikor hangzik el. Gondoljunk csak bele, mekkora időpocséklás egy három órás hangfelvételt visszahallgatva megkeresni egy fél perces halálos fenyegetést. Viszont ha az ember feljegyzi mikor hallható a mondat, akkor célirányosan tud keresni a hangfájlban.
• Mobiltelefon: Az egyik legjobb "fegyver", hiszen magában foglalja a fenti három eszközt egyszerre, és még mentő és rendőr is hívható vele szükség esetén. Ugyanakkor ezen funkciói egyszerre nem alkalmazhatóak, így a fenti eszközök meglétét nem váltja ki. Mindenféleképpen rá kell telepíteni egy telefonhívás-rögzítő alkalmazást, hiszen a zaklatók "szeretnek" telefonon halálosan fenyegetni. Ennek bizonyítása pedig nem megy másként.
• Kerítés, fal, szögesdrót, betontömb stb.: A behatolást meggátoló eszközök kiépítésének szükségességéről talán felesleges külön szólni. Mindenki ismeri a jelentőségüket, hiszen az emberiség évezredek óta telepít ilyeneket a védelme érdekében. Mi is fel vagyunk készülve akár egy komplett zombiapokalipszis elhárítására is. 

Jogi eszközök

A jog nem működik. Remélem ez csak Kispestre igaz, és nem az egész ország van ilyen állapotban, de nem tudtam összeegyeztetni a jogszabályokban leírtakat azzal, amit megtapasztaltam. Hiába ástam magam bele a törvényekbe és hivatkoztam rájuk beadványaimban, általában még csak választ sem kaptam. Aztán ha jeleztem, hogy többszörösen túllépték a határidőket, akkor néha kaptam egy semmitmondó választ, de eljárást négy év alatt sosem tudtam indítani a Kispesti Polgármesteri Hivatalban. Az ügyféli minőségemet többnyire mellőzték, és a jegyző is jogszabályt sértett csakhogy ne jussak előrébb.

Na mindegy, a teljesség kedvéért összeírok néhány jogi eszközt, amelyek elvileg rendelkezésre állnak:

• Birtokvédelmi eljárás: Ez egy nevetséges jogi intézmény, semmire sem jó. Kitipeg a helyszínre egy jogász hölgy magassarkúban, és szemlét tart, majd az alapján hoz egy döntést, amit nem lehet végrehajtani. 
• Hatóságok: A kormányhivatalokhoz érdemes fordulni, ők próbálkoznak, bár a minket zaklató szomszédainknál semmire sem mentek, mert elzavarták őket a helyszínről, és így eredménytelen lett az eljárásuk. A kispesti szervek pedig meg sem próbáltak helyszíni szemlét tartani, sőt, még eljárást sem indítottak.
• Ügyvéd: Elkéri a díját a tanácsadásért, de nem tud érdemi eredményt elérni. Legalábbis nem tud többet tenni mint egy kényszerből alaposan felkészült zaklatást elszenvedő személy. Nekünk egy nemzetközi jogi biztosító iroda tette fel a kezét, mert hiába ült össze még az ügyvédi konzíliumuk is, nem találtak jogi megoldást az ügyünkre.
• Ombudsman: Nem tehet semmit, de legalább vizsgálódik, ha véletlenül megállapítja a hatáskörét. A kis öröm is öröm. 
• Független Rendészeti Panasztestület: A rendőrök félnek tőlük, ami nem csoda, mert elég keményen kivizsgálják az állampolgári panaszokat. Ez a testület mondjuk nem óv meg a zaklató szomszédtól, viszont felbőszíti a rendőrséget. Akkor érdemes hozzájuk fordulni, ha már minden mindegy, és az ember akár egy kapitányságnak is nekimegy.
• Bíróság: Az összes többi eszköz kipróbálása teljesen lekötötte erőm és időm, így - bevallom őszintén - eddig nem jutottam el, így nem nyilatkozhatok róla. Mások azt mesélték, hogy állítólag több évig is eltarthat.

A lélek felvértezése

A zaklatók többnyire olyan lelkülettel "megáldott" emberek, akik örömüket lelik mások szenvedésében, és képességeik révén tudják/megérzik, hogy mi fáj az áldozatnak a legjobban. Értelemszerűen a legfájóbb ponton támadnak. Ezek a cselekmények kisebb részben nyilvánulnak meg fizikai erőszakban, inkább az erőszakkal való fenyegetés és a pszichoterror különféle eszközeinek alkalmazásában öltenek testet. Épp ezért olyan nehéz bizonyítani őket! Többnyire nem is lehet, vagy fájdalmasan sok szenvedést kell bizonyíthatóan összegyűjteni a rendőrség számára ahhoz, hogy foglalkozzanak az üggyel.

A következő lelki eszközök nélkülözhetetlenek:

• Türelem: Nem szabad elveszteni a türelmünket, hiszen egy feketeöves csak arra vár, hogy kiprovokáljon, majd levideózzon egy olyan - egyébként teljesen normális emberi - ellenreakciót, ami megfelel a fantáziájában lévő képnek. Azzal aztán körbenyargal minden hatóságot, és előadja immáron bizonyított álláspontját, azaz azt, hogy ő az áldozat. Ettől kezdve az ügyintézők már csak legyintenek ha a valódi sértett folyamodik segítségért, mondván, ezek mind ugyanolyanok.
• Kitartás: Nem szabad feladni, mert a hatóságok álláspontja szerint aki menekül, az bűnös. Ha a zaklatást elszenvedő feladja a küzdelmet, akkor sosem lesz alkalma bizonyítani, hogy ő ártatlan. Akkor az ügy leáll, és a bűnös zaklató boldogan pöffeszkedve élvezi hatalmát, és várja az új lakókat, hogy velük is azt tehesse, amit a menekülőkkel tett. 
• Hit: Meg kell őrizni a hitünket abban, hogy egyszer vége lesz a kínlódásnak. Hogy lesz végre egy emberi ügyintéző/rendőr, aki felismeri, hogy ez nem egy "szomszédvita", és aki hajlandó érdemben foglalkozni az ügyel. Hinni kell abban, hogy egyszer csak történik valami, ami elmozdulást eredményez, olyan mint például a mi esetünkben is történt.
• Kétségek legyőzése: Akit zaklatnak, nem bolond, akkor sem, ha egy idő után elkezd kételkedni a saját épelméjűségében. Nehezen dolgozható fel, hogy a hatóságok nem hajlandóak semmit sem tenni a problémahalmaz megoldása érdekében. Ezzel szemben a teljes jogi apparátusukkal azon dolgoznak, hogy a zaklatást elszenvedőnek bizonyítsák: ő az, aki téved. Kétségbeejtő és kétséget keltő a helyzet, amikor az ember egyedül marad az álláspontjával. 
• Önmegtartóztatás: Ne beszéljünk, vagy csak szőrmentén másoknak a minket érő bűncselekményekről, mert egy idő után hülyének néznek. Pedig a "mi újság veletek?" kérdésre úgy adná magát, hogy az ember kiöntse a lelkét. Főleg, hogy néhány év után sajnos nem lesz más témája a zaklatás áldozatának, mint az átkozott "szomszédvita" és annak minden kínkeserve. Ám a panaszáradat senkit sem érdekel, és amúgy sem hiszik el az normális állampolgárok, hogy ilyen létezhet, és a hatóságok nem csinálnak semmit. Pedig de. Ennek ellenére kialakul az a kép, hogy a zaklatást elszenvedő és erről mesélni merő ember egy összeférhetetlen paranoiás feljelentgető, akinek nincs jobb dolga, mint a szomszédjával háborúzni. Szóval ha megkérdik hogy mi újság, akkor a válasz annyi, hogy "minden rendben". 
• Elfogadás: El kell fogadni azt, hogy aki nem tapasztalta meg milyen áldatlan helyzet zaklatás áldozatának lenni, az nem is értheti meg. Én sem értettem meg amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam. Ez alól nem kivétel még a rokonság sem, a meg nem értettség pedig csak fokozza az amúgy sem elviselhető kínokat. Egy idő után rendkívül rosszul esnek (kiborítóak) a "költözzetek el!" és "veressétek meg!" tanácsok, illetve "miért jó ez nektek?" kérdések. 

A "győzelmi" esélyek

Ha eredményesen alkalmazzuk a fent leírt eszközöket, és törvénytisztelő állampolgárként képesek vagyunk megállni, hogy válaszreakciót adjunk az éveken át tartó zaklatásra, valamint  bizonyítani tudjuk a rendőrség előtt ezeket a cselekményeket, illetve kinyomozzuk, hogy a minket zaklató szomszédunk milyen bűncselekményeket követett el, akkor azt feltételezhetjük, hogy ki lehet vergődni a borzalmas helyzetből. Igen, én is ezt feltételeztem. De mindez nem vezetett eredményre. Ha nem következik be egy tőlünk független, nem várt esemény, illetve nem történik árulás a kispesti "terrorcsaládon" belül, akkor mi még most is közvetlenül a klán szomszédságában laknánk, és szenvednénk.

Sajnos azt kell mondjam, hogy az ilyen helyzeteknek nincs sem jogi, sem büntetőjogi, sem hatósági megoldása. A fenti eszközökkel nagyjából kihozhatjuk döntetlenre az állást, esetleg kissé előnybe is kerülhetünk, de önmagában a zaklatást nem szünteti meg, a zaklatók pedig ott maradnak továbbra is közvetlenül mellettünk. Szóval nincsenek racionális győzelmi esélyek, csak a "vak" szerencse van, hogy a zaklató hibázik és olyat tesz, amivel kiiktatja magát. Ez tragédia.

Az otthonból történő elűzés társadalmi jelentősége

Korábban írtam egy posztot az ingatlanmaffia embereket kisemmiző - akkor még újnak vélt - módszeréről. Az elmúlt hónapok alatt nekem írt megkeresések és a tudomásomra jutott esetek alapján azonban be kellett látnom, hogy tévedtem, és nem kicsit. A módszer sajnos egyáltalán nem új, hanem évtizedek óta alkalmazott, bejáratott, bevált és kockázatmentes. A jelenség által érintett áldozatok száma oly mértékűnek tűnik, hogy az akár társadalmi szintűnek is nevezhető. 

Azt kellett észrevennem, hogy napi szinten zajlik családok, egyedülállók, idősek és betegek elűzése, tönkretétele, kisemmizése. Az ilyen cselekmények egy része tényleg "csak" zaklatás, és az elkövetők a puszta élvezetért kínozzák szomszédaikat (ahogy talán a mi esetünkben is történt). De vannak az anyagi haszonszerzés miatt elkövetett "profi" zaklatások, amikor valakit azzal a céllal űznek el zaklató cselekmények elkövetése révén otthonából, hogy a tulajdonában lévő ingatlant rendkívül nyomott áron megszerezzék. Jelenleg is szervezett csapatok kutatják fel a kiszolgáltatott áldozatokat, és csapnak le könyörtelenül rájuk. 

Az ilyen - anyagi haszonszerzési célzattal végrehajtott - otthonból elűzés saját elnevezést érdemelne, és önálló büntetőjogi tényállás alapján kellene büntetni. A jelenlegi szabályzás, ami a zaklatás komolytalan tényállásába tereli bele az ilyen eseteket,  alkalmatlan a jelenség kezelésére. A rendőrség nem hajlandó érdemben foglalkozni vele, mivel "csak" zaklatás, amit legfeljebb egy évnyi szabadságvesztéssel büntet a törvény. A bíróság pedig - ha véletlenül eljut addig az ügy - többnyire beéri egy inci-finci pénzbírság kiszabásával vagy felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel. A büntetés mértéke semmiféleképpen sincs arányban a szinte ingyen megszerzett ingatlanokból befolyó bűnös javakkal.

Figyelemfelhívás

Gondolkozom mit is tehetek. Egyelőre annyit, hogy ezen blog szerény felületén valamiféle figyelemfelhívással forduljak a társadalomhoz, remélve, hogy a bejegyzés olyanokhoz is eljut, akik érdemben tudnak tenni a kisemmizésekkel szemben.

Szóval emberek, mentsétek/mentsük meg a kiszolgáltatottakat a kisemmizéstől! 

--------------------------
Utólagos kiegészítés: elkészült a mi történetünket összefoglaló bejegyzés, amely EZEN a linken érhető el.