A hírekben szinte heti rendszerességgel hallani az "unokázós" módszerről, amikor az időskorú áldozatoktól csalják ki megtakarításaikat a bűnözők. Ezzel szemben szinte teljes csendben, észrevehetetlenül folyik az ugyanúgy jóhiszeműségre épülő, többnyire idős áldozatokat célba vevő, és földönfutóvá tevő kisemmizés. Egyszer csak jönnek az "erősek", és jaj annak a kiszemelt ingatlan-tulajdonosnak, aki idős, egyedül van, demens, szenvedélyfüggő, vagy egyszerűen csak gyengébb náluk. Jönnek és kiszorítják az otthonából, teljesen kisemmizve őt. Tehetik ezt ráadásul következmények nélkül, a törvény nem bünteti.

Ordasláb az ajtó résében

Az unokázáshoz hasonlóan az "erősek" gondos kutakodás során szemelik ki a megfelelő, kiszolgáltatott helyzetben lévő áldozatot, akit nyájasan, megnyerő modorral, kedvezőnek látszó, személyre szabott ajánlattal keresnek meg. A kényszerhelyzetben lévő, többnyire korlátozott belátási vagy igényérvényesítő képességgel rendelkező áldozat belemegy az ügyletbe, és megszületik a tökéletes alaki kellékekkel és tartalommal összeállított, ügyvéd által ellenjegyzett érvényes szerződés. Ez lehet a bérleti szerződéstől kezdve a résztulajdon-szerzésig bármi, a lényeg, hogy bejárást biztosítson az ingatlanba, vagy annak valamely részébe. Szóval a szerződés résnyire kinyitja az áldozat házának ajtaját az ordasok előtt. Akik először csak az egyik lábuk vetik meg a szerződésbe foglalt módon, majd szépen furakodnak tovább. Jönnek az ordasok és beférkőznek az ingatlanba. Egyre többen jönnek, és akkor már nem segít a forró víz, mint a mesében a kismalac esetében. Sőt! A mesével ellentétben a valóságban nem a jó győz, ebből a helyzetből nincs visszaút. A forró víz az idős, beteg, demens, kiszolgáltatott áldozat nyakába zúdul a többi gyötrelem mellett, megkezdődik a folyamatos zaklatás, a fizikai és lelki terror. Innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor kerül az áldozat a saját házának küszöbén túlra.

Ordasok igazsága

Az áldozat hiába fordul a hatóságokhoz vagy bírósághoz, a szerződés támadhatatlan, az alapján az ordasok jogszerűen tartózkodnak az ingatlan egy részében, ami a valóságban a teljes birtokbavételt jelenti. Az, hogy az ordasok nem engedik be az otthonába az áldozatot, vagy ha beengedik, akkor nincs köszönet benne, a törvény szerint sima birtokvédelmi kérdés. A birtokvédelem intézményével azonban az áldozat semmire sem megy, alkalmatlan eszköz a helyzet kezelésére. A birtokvédelem a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jegyző kiküld a helyszínre egy irodista jogászt, aki szemlét tart, és az alapján hoz egy végrehajthatatlan döntést. Na de milyen döntést hoz akkor, ha a helyszínen talál tíz ordast, aki ugyanazt állítja, meg egy hajléktalanság szélén táncoló áldozatot, aki az ellenkezőjét? Kinek lesz "jogilag igaza"? Nem beszélve arról, hogy az otthonából kiszorított áldozat többnyire korlátozott belátási képességekkel rendelkezik, így végképp semmi esélye a jogszabályok releváns részéből jól felkészült ordasokkal szemben. A körülmények miatt hasonló az "eredményessége" az akár évekig elhúzódó bírósági útnak is. Saját személyes tapasztalataink szerint a hatóságok együttműködésére sem lehet számítani. Remélem, hogy ez egy kerület-specifikus jelenség, de amikor a problémáinkra megoldást kerestünk, akkor megmászhatatlan hivatali falakba ütköztünk, és hatósági szívlapát kezdett csapkodni minket.

A törvény nem véd

Az otthonából kitaszított vagy oda bemenni alig merő áldozat ekkor még nem adja fel, és a rendőrséghez fordul. A rendőrséghez, amely szerint a kevés szenvedés nem szenvedés. Ha az áldozat nem tud kellő mennyiségű zaklató cselekményt bizonyíthatóan prezentálni, akkor nem indul nyomozás, vagy ha mégis, akkor menet közben megszüntetik azt (a tapasztalatok szerint a rendőrök nem szeretnek olyan apró-cseprő vétségekkel vesződni, amiket legfeljebb egy évnyi szabadságvesztéssel büntet a törvény). Ha pedig véletlenül mégis eljut az ügy a bírósági szakba, ott többnyire - hosszú hónapokig vagy akár évekig elhúzódó eljárás után - némi pénzbírság vagy felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása a vége. A küzdelem kilátástalanságáról ebben a bejegyzésben olvashatnak bővebben. A családommal mi is megtapasztalhattuk testközelből, milyen ilyen helyzetben élni, pedig nem mi voltunk a célpont, minket "csak az oldalszele" csapott meg.

Egy élet munkája egy "ajtórés" áráért

Az áldozat életét és mindennapjait az ordasok teljesen ellehetetlenítik, aki számára nincs más választás, mint hogy kilépjen az élhetetlen helyzetből. Mit tehet? Lemond az ingatlantulajdonáról, és megpróbálja eladni azt. Na de kinek?! Ki vesz házat teli ordassal? Senki. Egyetlen érdeklődő van, maga a főordas, aki kegyesen hajlandó még egy kis lelépő pénzt adni a teljes ingatlanért. Hát így válnak az ordasok egy "ajtórés áráért", azaz embertelenül nyomott áron ingatlanok tulajdonosává. Az áldozatok pedig mehetnek, amerre látnak, többnyire egy élet munkájával összehozott otthonukat vagy családi örökségüket, azaz mindenüket elveszítve. Ebben a korábbi bejegyzésben három különálló kispesti esetet dolgoztam fel.

Nevesincs bűncselekmény

Az anyagi haszonszerzés miatt elkövetett "profi" zaklatást, amikor valakit azzal a céllal űznek el zaklató cselekmények elkövetése révén otthonából, hogy a tulajdonában lévő ingatlant rendkívül nyomott áron megszerezzék, saját elnevezést érdemelne, és önálló büntetőjogi tényállás alapján kellene büntetni. A jelenlegi szabályzás, ami a zaklatás komolytalan tényállásába tereli bele az ilyen eseteket, alkalmatlan a jelenség kezelésére. A büntetés mértéke pedig, azaz a legfeljebb egy év szabadságvesztés, ráadásul semmiféleképpen sincs arányban a szinte ingyen megszerzett ingatlanokból befolyó bűnös javakkal. Mondhatjuk, hogy nincs visszatartó ereje. 

Az otthonból történő elűzés társadalmi jelentősége

Korábban írtam egy posztot az ingatlanmaffia embereket kisemmiző - akkor még újnak vélt - módszeréről. Az elmúlt hónapok alatt nekem írt megkeresések és a tudomásomra jutott esetek alapján azonban be kellett látnom, hogy tévedtem. A módszer sajnos egyáltalán nem új, hanem évtizedek óta alkalmazott, bejáratott, bevált és kockázatmentes. A jelenség által érintett áldozatok száma oly mértékűnek tűnik, hogy az akár társadalmi szintűnek is nevezhető. Azt kellett észrevennem, hogy napi szinten zajlik az idős, beteg, korlátozott belátási vagy igényérvényesítő képességgel rendelkező emberek elűzése, tönkretétele, kisemmizése. Jelenleg is szervezett csapatok kutatják fel a kiszolgáltatott áldozatokat, és csapnak le könyörtelenül rájuk. 

Látencia

Az ingatlan-lopás/otthonból elűzés nem kerül be a hírekbe, vagy ha esetleg egy médium beszámol valamely esetről, akkor a híradásnak nem lesz olyan következménye, amely megmenthetné a tévében/újságban jajveszékelő érintettet. Az áldozatok pedig testileg-lelkileg belerokkannak a kisemmizésbe, aztán szociális otthonokban, hajléktalanszállón vagy az utcán kötnek ki, majd belehalnak a tragédiába, nem forszírozva tovább az ügyet.