Történt, hogy Sanyi barátom az ingatlanmaffia célkeresztjébe és hálójába került, és abból nincs menekvés. A jogrendszer ugyanis nem nyújt védelmet, hiszen a törvények hasztalanok a törvénytelenség ellen. Különösen, ha a jogalkalmazók, azaz a hivatalnokok, rendőrök, városvezetők, bírák és végrehajtók is a kiszemelt préda-állampolgárokat felszalámizó csapat oldalán állnak, de legalábbis szemet hunynak tetteik fölött. Szóval a barátomnak vége, akinek jelenleg élve nyúzása, kivéreztetése és megzabálása zajlik, közben megfosztják jogaitól, kiforgatják mindenéből, hogy végül csendben eltűnhessen az életnek nevezett kegyetlen játszótérről.

És ez megtörténik nap mint nap! Bármennyire hihetetlen, de érintettként, illetve ennek okán a témába beleásva magam, látnom kell, hogy iparág épült az emberek kisemmizésére. Egy korábbi blogbejegyzésben már beszámoltam az ingatlanmaffia azon módszeréről, amivel úgy jutnak ingatlanok tulajdonjogához, hogy azzal nem sértenek törvényt. Az Ordastempó című posztban pedig leírtam azt az eszközrendszert, hogyan űzik el lakásaikból és házaikból az áldozataikat. Sanyi barátom ügye, valamint a 112press.hu portálnak az "érdi leszámolásnak" nevezett tömegverekedésről írt cikkének egyik bekezdése újra aktuálissá tette a témát, hiszen abban leírják azt az eljárást, amire a blogban már többször felhívtam a figyelmet. A portál eképpen fogalmaz: "szóba kerültek kényes ügyek is. Például egy érdi család válása, ahol az alkoholista férjtől "bagóért" megvették egy kétszintes családi ház felét, hogy aztán 8-10 "budapesti trehányt, csicskát" beköltöztetve a házrészbe hónapok alatt felőröljék a feleség és gyermeke idegrendszerét és megvegyék tőlük a ház másik felét is, ami az akkori lakóival eladhatatlannak bizonyult." 

Ismeretlen helyen lévő rokon

Sanyi barátom kálváriája ott kezdődött, hogy nem vett át egy levelet. Nem vette át, mert az nem a lakcímére érkezett, így nem is vehette át. Ennyi elég volt ahhoz beinduljon a gépezet. Tudni kell, hogy a barátom házának negyede egy ismeretlen helyen tartózkodó rokoné, akinek tartozása volt, amit jelzáloggal ráterheltek eme eszmei hányadra. Ekkor Sanyi személyesen elment a végrehajtóhoz, és jelezte, hogy az irodában helyben és azonnal kifizetné a rokon helyett a tartozást. A végrehajtó azonban - annak ellenére, hogy ezt nem tehette volna meg - nem csak elutasította a barátom igényét, hanem jegyzőkönyvbe sem foglalta ezt az eseményt, amivel meg nem történtté tette azt. Ez utóbb végzetesnek bizonyult, hiszen Sanyi hiába állítja, hogy ő kifizette volna időben a tartozást, a végrehajtó - a jegyzőkönyvre hivatkozva - simán letagadja azt még a bíróság előtt is. Ahogy azt is letagadja, hogy Sanyi bejelentette neki azt a postai címet, ahová, mint tulajdonos, az árverés kiírásáról szóló értesítést kéri.

Préda vagy, nem ügyfél

Sanyi egyszerű állampolgárként azt hitte, hogy ügyfélként vesz részt  az eljárásban, amelynek az a célja, hogy a végrehajtó behajtsa az ismeretlen helyen lévő rokont terhelő tartozást. Nem feltételezte, hogy az eljárásban ő a kiszemelt préda, akit a végrehajtó kiszolgáltat az ingatlan-maffiának. Így hát bízott a végrehajtóban és az eljárásban egészen addig, amíg megtörtént amit mindenféleképpen szeretett volna elkerülni: a kiértesítése és tudta nélkül lezajlott a licit, és egy vadidegen - látatlanban - megvásárolta a házának negyedrészét. Azaz jogot szerzett arra, hogy ő és barátai, azaz - az érdiek kifejezésével élve - a "trehányok és csicskák" betegyék a lábukat Sanyi otthonába. 

A lakcím nem cím

A végrehajtó Sanyi barátom kiértesítését úgy "oldotta meg", hogy kihasználta a végrehajtásról szóló törvény azon "kiskapuját", amely értelmében a nem adós érdekelteket (esetünkben Sanyit) nem a lakcím-nyilvántartás alapján kell kiértesíteni, hanem elég a földhivatalban lévő tulajdoni lapon feltüntetett címre levet küldeni. Ezen címek az esetek jelentős részében elavultak, eltérnek a valós és aktuális lakcímtől, ahogy ez a barátom esetében is történt (nálam is eltér, mivel amikor megvettem jelenlegi otthonunkat, akkor a tulajdonszerzésünk korábban került bejegyzésre a földhivatalban mint a lakcím-változásunk - mivel a második feltétele az első aktus). A végrehajtási törvény jelenlegi szabályozása egész egyszerűen megfosztja a nem adós érdekelteket a törvényben előírt előárverezési joguktól.

Kiskapu a pokolba

Egy végrehajtónál dolgozó ismerősöm, aki érintett a mi kispesti történetünkben, elismerte a joghézag létezését, szerinte is visszás a helyzet, de hát a törvény így szól. Javasolta, hogy forduljak az Alkotmánybírósághoz. Miért én? Ez nagyon "cuki", hiszen ha nekik, a végrehajtóknak és a náluk dolgozóknak, akik naponta járnak el a végrehajtási törvény "szellemében", és évtizedek óta tudomásuk van a "kiskapuról", akkor miért nem tettek lépéseket annak megszüntetésére?! Ez nem lehet véletlen, ez tudatos döntés, elhallgatás részükről, hiszen meglepően, vagy épp aggasztóan sok példát találtam az interneten arra, amikor kihasználják a "fiktív" kiértesítésben rejlő lehetőséget és családokat fosztanak meg otthonaiktól, tönkretéve életüket. Mondhatni, hogy iparág épült rá, amelyben cinkos végrehajtók, hivatásos licitálók, szakképzett "trehányok", félrenéző bírók, rendőrök és hivatalnokok működnek együtt. 

Ők

Na de kik is azok, akik nekiálltak Sanyi barátomat módszeresen kifosztani? Elképesztő hálózat bontakozik ki, amelyben ott van a végrehajtó, aki ellen más ügyeiből kifolyólag nyomozás folyik. Van egy pénzügyi Zrt., amely hozzáfér a Központi Hitelinformációs Rendszerhez, ami által rátátása van a lakossági hiteltörténetekre és az adósságrendezési eljáráshoz kapcsolódó információkra, így például Sanyi barátom eltűnt rokonának esetére is. A Zrt. vezetőit rokoni és baráti szálak kötik össze az illetékes építéshatósággal és a földhivatallal, amely szervhez a helyi jegyző hozzátartozói szinten kapcsolódik. A jegyzőtől amúgy sem idegen az ingatlanozás, hiszen foglalkozott ingatlanközvetítéssel még ügyvéd korában, szóval tudja mitől döglik az ügyfél. A Zrt.-hez kötődően van már az ügyben behajtó és ingatlanforgalmazó cég, hogy még szélesebb legyen a paletta. Ebben a konglomerátumban nagyjából négy családnév tűnik fel, ők azok, akik mindenhol, minden szervnél és cégnél ott vannak. Most vagy mindenkinek ugyanaz a családneve ebben a megyében, vagy a véletlennek köszönhetően összesodorta őket az élet, vagy évtizedek alatt kiépült egy nagy családi érdekközösség. 

Drágán add az életed

Úgy látjuk, hogy a pénzügyi Zrt. körül szerveződő csapatot önkormányzati és kormányhivatali dolgozók segítik. Céljuk, hogy a piaci ár alatt kerüljenek a barátom, valamint a hozzá hasonló áldozatok ingatlanjának birtokába. Mindezek miatt Sanyi köré egyrészt tapasztalt, másrészt lelkes csapat szerveződött, és megpróbálunk minden jogi eszközt igénybe venni a folyamat megállítása érdekében. Eljárásokat indítunk, és folyamatosan felhívjuk a nyomozóhatóságok figyelmét a törvényesnek beállított igazságtalanságokra. Nem fogjuk olcsón adni a barátunk bőrét, mert a saját példámból tudom, hogy van az a pont, amikor már "nem jó a játék". Addig fogjuk emeljük a tétet, ami túl magas annak, aki - büntetőjogi értelemben - a szabadságával játszik. Szóval ez a préda most nagyon hangosan fog sivalkodni, rúgni és harapni, nem fogja hagyni csendben levágni magát. Ez a kisemmizés fájni fog, mindenkinek, Nekünk és "nekik" is. Addig megyünk, amíg nem érünk el bármiféle eredményt, vagy amíg fel nem hívjuk a figyelmet Sanyi barátom esetére, valamint a kisemmizés jól bejáratott intézményére. Hogy ha esetleg elbukunk, akkor Sanyinak ne csak emléke, hanem küzdelmének emlékezete is legyen!