Rekviem egy fiatal nő életéért

Avagy amikor a tudás felelősség, és nem hatalom

A tudás inkább felelősség mintsem hatalom. Én legalábbis nem találom a hatalmat abban, hogy tudom, miként "válnak" lakóházzá telkek, hogyan semmiznek ki embereket az otthonaikból. A tudás nyomaszó erővel hat rám, mivel tisztában vagyok azzal, hogy mindez következmények nélkül megtörténhetett, és ennek okán ugyanúgy másokkal is megtörténik. De a legnehezebb elviselni azt, amikor egyértelművé válik, hogy épp egy fiatal nő haláltusája zajlik a szemem előtt. Amikor tudom, hogy hamarosan meg fog halni, és nagyjából annyit tehetek, hogy megírom ezt a bejegyzést.

aktualis_5.jpg

Gulácsy Lajos: Fellázadt játékszerek, a kép forrása: kieselbach.hu/alkotas/fellazadt-jatekszerek

Ezt a fiatal nőt nem ismerem személyesen, még sosem találkoztunk (bár a hangját már hallottam), de az élet úgy hozta, hogy ő is belekeveredett abba a rendkívül összetett ügybe, amely kusza szálainak kibogozására ez a blog elindult, és ami miatt rémálommá vált az életünk

Ez a fiatal nő bő egy évvel ezelőtt részesésévé vált a történetnek, emiatt, illetve közös ismerőseink révén szinte napi rendszerességgel értesülök arról, mi történik vele. Jönnek az üzenetek, hogy aznap súlyos sérülés vagy gyógyszer-túladagolás miatt vitték el a mentők. Máskor hívást kapok arról, hogy durván összeverték (hivatalosan leesett a lépcsőn vagy epilepsziás rohamot kapott), esetleg arról kell értesülnöm, hogy újabb óvatos, segélykiáltásszerű öngyilkossági kísérlete vagy kezelhetetlen dührohama volt. Amióta tudok a létezéséről, már megjárta a pszichiátria zárt osztályát, de volt olyan is, hogy napokra eltűnt és a rendőrök találták meg.

Ez a fiatal nő elvesztette a kontrollt a saját élete fölött. Gyógyszer- és alkoholfüggősége miatt eleve korlátozott volt a belátási képessége, de a "mi ügyünkbe" keveredve az állapota oda fajult, hogy - mások hathatós közreműködése révén - képes napokat önkívületi állapotban tölteni vagy átaludni. Abban az állapotban, ami épp megfelelő a szert adagoló és őt őrző "jóakarónak". 

A legmegrázóbb az, amikor enyhül az altató vagy egyéb szer hatása és magához térve (lucidum intervallum) képes felismerni, hogy nagyon nagy bajban van, és épp nincs felügyelet alatt, gyorsan hívást kezdeményez. Telefonál egy ismerősének, de még csak azt sem tudja elmondani, hogy hol van. Amikor csak azt tudja, hogy napok óta folyamatosan alszik, mert képtelen ébren maradni, egy autóba van bezárva, és mellette van a párnája és a takarója. Elmondja még, hogy az őrzője bement a boltba, ezért tud telefonálni. Aztán újra napokig semmi. 

Ez a fiatal nő egy szabad préda. Szabadon megerőszakolható, mivel korábban prostitúcióból tartotta el magát, ennek következtében a beleegyezést a részéről mindenki evidensnek tekinti. És szabadon megölhető, hiszen drogos/gyógyszer- és alkoholfüggő múltjából és jelenéből eredő menetrendszerű túladagolások miatt senkinek nem keltene gyanút, ha kivételesen nem érkezne időben a mentő. Senki nem kételkedne, senkinek nem hiányozna. Ahogy a hírekben mondják: államigazgatási eljárás keretében vizsgálnák a halálát, és lezárnák azt túladagolásként vagy öngyilkosságként. 

A közös ismerősöknek köszönhetően viszont tudom, hogy ez a fiatal nő fél, és még nem akar meghalni. De ő már nem ura saját cselekedeteinek, emiatt mások döntenek helyette, még arról is, hogy miből és mennyit szed be. Ezért most leírom, hogy nyoma legyen! Ha ez a nő meghal, akkor lehet, hogy tényleg csak "sima öngyilkosság" vagy túladagolás-baleset történt, ugyanakkor - a körülményekből eredően - fennáll a külső személy hathatós közrehatásának lehetősége is. Főleg, hogy ezen kusza történetben nem volna példa nélküli a rendkívüli haláleset. Ha másodjára is bekövetkezik ez a tragikus végkifejlet ugyanazon "közreműködő személy" esetében, akkor az talán már elég gyanús lenne a hatóságok számára. Ezért írom most le.

Ez a fiatal nő még él és fél! Nagyon remélem, hogy a bejegyzésem elér azokhoz, akik talán tehetnek az élete megmentése érdekében. Még az is lehet, hogy a szert adagoló kéz retten vissza, ha valahogy eljut hozzá a bejegyzés híre. Szóval bízom benne, hogy a mondatokká formálódó betűk célba érnek, és nem kell majd olyan írással jelentkeznem, ami azzal kezdődik, hogy "én megmondtam..." - mert azzal már nem érünk semmit. Mert akkor a tudás már csak puszta hiábavalóság, miközben az értelmetlenül bekövetkezett fiatal halál felelőssége ólomsúlyt pakol az ember lelkére.

--------------------------
Utólagos kiegészítés: elkészült a teljes történetet összefoglaló bejegyzés, amely EZEN a linken érhető el.