A blog témáját adó kispesti ingatlanmaffiás ügyünkben leledzik egy - a jegyző által csak "dokumentációnak" nevezett - rendkívül rejtélyes, már-már titkos irat, aminek a léte nem bizonyított, és aminek megtalálására tett rengeteg erőfeszítésemet a Polgármesteri Hivatal sikeresen meggátolta. Pedig épp a Hivatalnak lett volna érdeke előadni az okiratot, hiszen azzal tudta volna bizonyítani, hogy nem mulasztott. Sajnos nem tette, így maradt a gyanú, és lett még egy olyan eset, amikor a Polgármesteri Hivatal a kispesti "terrorcsaládnak" kedvező helyzetet teremtett, illetve őrzött meg.

Egyébként ez az eset az ügyünk azon mozzanatainak egyike, amikor még csak nem is próbálták a vétlen mulasztás látszatát kelteni, mint például akkor, amikor egy ügyintéző "elnézett" valamit és véletlenül "teremtett" egy lakóházat. Itt vasbeton szilárdsággal pöffeszkedik a szándékosság.

Belefáradtam a "dokumentáció" utáni rendkívül hosszas kutatásba, ezért inkább leírom mi és hogyan történt. Azaz hogy hogyan sért törvényt a kerületi törvényesség őre.

Tombol a digitális őskor

A Kispesti Önkormányzat számos olyan levelet küldött, ami megemelte a vérnyomásom, a "kedvencem" viszont az, amelyben a jegyző és aljegyző engem teljesen idiótának néztek, közben pedig kendőzetlen módon beismertek egy jogsértést. Az ominózus "dokumentáció" utáni kutatásom miatt küldték 2018 januárjában azt a pecséttel ellátott hivatalos levelet, amelybe sikerült a következő mondatot belehelyezniük:

Elsőre nem tűnik érdekesnek ez a bikkfanyelven megírt mondat, de nekem hosszú tényfeltáró munkám semmivé válását jelenti. A jegyző levelében az "elektronikus úton történt megtekintésre bocsátás" ugyanis azt jelenti, hogy dr. Vitál Márton aljegyző a monitort felém fordítva megmutatta a képernyőjén az ominózus "dokumentációt". Értik?! Felém fordítja a monitort, mint "elektronikus úton történt megtekintésre bocsátás"! Ez egyszerűen döbbenetes. Leírom még egyszer, mert ma sem tudom elhinni: odafordítja a monitort! Ez kérem nem elektronikus úton történt megtekintés! Ez az a mód, ahogy az ősember megmutatta sok tízezer éve a társának a kezében lévő rovátkákkal ékesített fadarabot, felé fordítva azt.

Megfosztottak az iratbetekintési jogomtól

A törvény értelmében az iratbetekintési jog része az iratmásolati jog, így nekem, mint ügyfélnek, jogom lett volna arra, hogy a megtekintett iratról másolatot készítsek. Az elektronikus úton megküldött dokumentumot ráadásul ki is lehet nyomtatni, vagy ha az aljegyző erre technikailag nem képes, akkor tovább tudta volna azt elektronikusan küldeni. Mégis hiába kértem dr. Vitál Márton aljegyzőt, hogy készítsen nekem másolatot vagy küldje el emailben az okiratot, a jegyzőre hivatkozva megtagadta azt. És amikor eme jogsértő és lehetetlen helyzetre írásban rákérdeztem a jegyzőnél, akkor ő képes volt a fenti mondatot leírni és pecsétes papíron aláírni. 

Azért nem láthatom a nem létező okiratot, mert már láttam - állítólag

A kispesti jegyző ebbe a 2018. januári levélbe képes volt még a következő bekezdést is belefogalmazni ugyanazon ominózus "dokumentáció" kapcsán:  

A kinyilatkoztatás azért végtelenül cinikus, mert épp azért kértem a betekintést kimondottan és célzottan (!) a "dokumentációba", mivel 2017 októberében az nem volt benne (hiányzott) az iratokat tartalmazó aktában. Sőt! Sehol sem volt nyoma a létezésének, ahogy ma sem rendelkezem ilyen információval. 

Mi is volna ez a rejtélyes "dokumentáció"?

Írhatnám hogy titkos föld alatti bázisról van szó ebben a "dokumentumban", de sajnos mindenkit ki kell ábrándítsak. Hiába védték annyira az okiratot tőlem, az csak egy tök unalmas válaszlevél egy úgynevezett (és még unalmasabb) belföldi jogsegélyre. Egy belföldi jogsegélyre, amit - vélhetően - nem válaszolt meg a Kispesti Polgármesteri Hivatal. Ezt ugye nem tudom biztosan, mert a jegyző jogellenes módon megtagadta az iratbetekintési kérelmem. 

Packázik a Hivatal, és arra vár, hogy megunjam (vagy elfogyjon a szabim)

Eme "belföldi jogsegély" megválaszolásnak elmaradása miatt fordultam Dr. Vitál Márton aljegyzőhöz 2017 júniusában. Levelemre nem kaptam választ. Türelmes, ám kitartó ember lévén 2017. október közepén (4 hónap huss) újra felhívtam az aljegyző figyelmét a jogsegély megválaszolásának elmulasztására, aki levelemre 2017 novemberében azt válaszolta, hogy „Guzmics Zsombor kollégám arról tájékoztatott, hogy a hivatkozott belföldi jogsegély iránti kérelmet határidőben megválaszoltuk.” Slussz, passz. 

Sajnos ekkora már elvesztettem a bizalmam a nevezett úriemberekben, ezért kértem az aljegyzőt, hogy biztosítson számomra lehetőséget az iratbetekintésre, mert megnézném én azt a bizonyos választ. Dr. Vitál Márton 2017. november végén azt írta, hogy lekérte az anyagot, és félfogadási időben bármikor (!) megtekinthetem azt a titkárságán. Már másnap ott voltam, de az aljegyző nem dolgozott aznap. Sebaj, mentem a feletteséhez,  dr. Béja Julianna jegyzőhöz, aki viszont nem járult hozzá az iratbetekintéshez, hiába várt engem a bekért "dokumentáció". A jegyző megüzente, hogy keressem az aljegyzőt (egy nap szabi huss). Ez meglepett engem és az aljegyző titkárnőjét is, aki mindössze egy perc türelmet kért tőlem a dokumentum lemásolására. Azaz az okirat ki volt nyomtatva, ott volt a titkárnő kezében, de a jegyző nem engedte, hogy lemásolja azt nekem!

2017 decemberében került sor az ismételt iratbetekintésre (még egy nap szabi huss). Ekkor dr. Vitál Márton azt állította, nem tudja hova tette a titkárnője a bekért dokumentumot, így nem tudja előadni azt. Ekkor fordította felém a számítógépe képernyőjét. A monitoron lévő levélben mindössze annyi állt, hogy csatolva küldik a kért dokumentumot. Ennyi! Ekkor kértem hiába dr. Vitál Márton, hogy adjon másolatot nekem erről a válaszlevélről, ám ő megtagadta azt. 

Miért lett volna fontos ez a másfél soros levélke?

Kiemelném, hogy a másfél soros levél nem tartalmaz semmilyen bizalmas vagy titkos információt, így teljesen érthetetlen, hogy dr. Vitál Márton aljegyző és dr. Béja Julianna jegyző miért nem adott róla azóta sem másolatot. Vagyis értem én. Nagyon jól tudták ők, hogy az okiratot nem adhatják oda nekem, mert "gáz" van vele. Különben kezembe adják, aztán alászolgája. Én pedig megnyugszom, nincs további turbózás, nem irkálok leveleket, és kellemetlenkedek a bloggal. De tudták ők, hogy nem adhatják a kezembe, hiszen engem nem az okirat tartalma érdekel, hanem az iktatási száma, fejléce, tárgya és azok a digitális adatok, amelyek egy elektronikus dokumentumra elkészültekor rákerülnek. Mert ugye szerettem volna hitelt érdemlően és megnyugtatóan meggyőződni az elektronikus okirat létezéséről a két érintett hatóság nyilvántartási rendszerében.

Egyébként nem létezik, meggyőződtem róla, többször is

A fővárosi Építésfelügyelettől és a Kispesti Polgármesteri Hivataltól kért iratbetekintések során az okával átlapozott és laponként lefotózott aktákban, illetve iktatási rendszerben nem volt nyoma annak, hogy a hivatkozott jogsegély iránti kérelmet Guzmics Zsombor irodavezető megválaszolta volna. Ezt a tájékoztatást kaptam a Kispesti Önkormányzat két munkatársától is (akik közül egyik sem dr. Vitál Márton aljegyző), és a fővárosi Építésfelügyelet ügyintézőjétől. 

Befonják életem hivatali kényszerképzetek

A körülmények alapján sajnos az a nagyon erős képzet alakult ki bennem, hogy a belföldi jogsegély megválaszolása elmaradt, és dr. Vitál Márton aljegyző képernyőjén látott dokumentummal kapcsolatban súlyos problémák vannak. Például az, hogy nem létezik. Nem tudom a Polgármesteri Hivatal iktatási rendszere milyen képességekkel rendelkezik, így azt sem, hogy egy év távlatából elő lehet-e állítani utólag dokumentumokat, ám a körülmények nem töltenek el nyugalommal, és az iratbetekintés meggátolása lehetetlenné teszi, hogy állampolgári minőségemben mindennek utána járjak.

A 22-es csapdája kafkai útvesztőbe ágyazva

Az ominózus "dokumentáció" keletkezése (vagy nem keletkezése) önmagában egy kafkai útvesztő. A genezisét az adta, hogy 2016 szeptemberében sikerült felkelteni a fővárosi Építésfelügyelet figyelmét, amely kíváncsivá vált a kispesti "terrorcsalád" házára. Ennek okán úgynevezett "belföldi jogsegély" keretében megkereste a Kispesti Polgármesteri Hivatalt, és kérte tőle, ugyan küldje már meg nekik az összes rendelkezésre álló iratokat. A jogsegély teljesítésére 5 nap állt (volna) rendelkezésre. Kispest azonban (a rendelkezésre álló adatok szerint) nem küldte meg a kért iratokat, amely mulasztásnak természetesen a "terrorcsaládnak" kedvező következménye lett: nem indult meg a fővárosi Építésfelügyelet vizsgálata. A Kispesti Polgármesteri Hivatal viszont épp a fővárosi Építésfelügyelet vizsgálatára hivatkozva függesztette fel a saját eljárását! Szóval Kispest a Fővárosra hivatkozva nem tett semmit, míg a Főváros Kispest mulasztása miatt maradt tétlen. A körkörös felfüggesztés ugyanakkor meggátolta a Földhivatalt, amely szintén nem tudta megindítani a saját eljárását. A kör bezárult, minden eljárás felfüggesztve és végtelen ciklusba helyezve. Zseniális. 

A jegyző jogszabályt sértett

Elég komoly erőfeszítést igényelt annak kiderítése, hogyan került végtelen ciklusba a teljes eljárás. Ez főleg azért volt nehéz, mert a Kispesti Polgármesteri Hivatal mellőzte ügyféli minőségem, és elmulasztott tájékoztatni engem az általam indított eljárásokban hozott határozatairól, így a felfüggesztésről is. Véletlen elszólásokból raktam össze a helyzetet, és 2017 januárjában a Fővárosi Kormányhivatalhoz fordultam. A Kormányhivatal Törvényességi Felügyeleti Főosztálya 2017. február közepén kimondta, hogy a kispesti jegyző által hozott végzés jogszabálysértő volt, ezért megsemmisítette azt. Szóval - kiemelem és hangsúlyozom - a kispesti jegyző, aki a kerületi törvényesség őre, jogszabályt sértett! 

Nicsak, ki intézkedik?!

A Kormányhivatal Törvényességi Felügyeleti Főosztályának eljárásól csak én, mint panaszt tevő ügyfél, illetve a kispesti jegyző kapott értesítést (rajta van az okiraton). Ehhez képest az eljárásba a kispesti "terrorcsalád" tagjai több alkalommal is beavatkoztak, beadványokat nyújtottak be, próbálták befolyásolni azt. A kormányhivatal ügyintézője arról tájékoztatott, hogy ő nem vonta be az eljárásba ezeket a személyeket. Akkor vajon kitől értesülhettek a vizsgálatról? Kizárásos alapon csak a Kispesti Polgármesteri Hivatal lehetett.  

Ez végtelen szomorúsággal tölt el, mert engem a Kispesti Polgármesteri Hivatal még azokról a döntésekről sem tájékoztatott, miket az általam indított eljárásokban hoztak (azaz ügyfél voltam). Ehhez képest a minket zaklató emberek olyan ügyekbe is belefolytak, amiknek nem voltak ügyfelei, és amikről nem lehetett volna tudomásuk. Ezek alapján nem csoda, hogy hosszú évek alatt nem sikerült a jog eszközeivel elérni azt, hogy biztonságban élhessünk mellettük a saját otthonunkban. 

Akinek Kispesten mindent szabad volt

A megsemmisülés és felismerés pillanata

Végezetül leírom, hogy a Kispesti Polgármesteri Hivatal immáron egy évtizede nem hajlandó eljárni a valós tények feltárása érdekében, döntéseivel folyamatosan a jogszerűtlen körülmények fenntartását segíti elő. A betekintési jogom megtagadása is eme állandóság egyik, önmagában egyébként jelentéktelen mozzanata. Mégis ez volt az a pillanat, amikor elveszett az esélye annak, hogy a Kispesti Polgármesteri Hivatal sokadik mulasztását/hibáját bizonyító okirat a kezembe kerüljön. Amikor a jegyző és az aljegyző együttesen gátoltak meg abban, hogy kiderítsem, hogyan maradhatott lakóingatlan a kispesti "terrorcsalád" sufnija. Amikor a Polgármesteri Hivatal immáron sokadszor az ingyenélő deviancia mellett foglalt állást velünk, törvénytisztelő állampolgárokkal szemben. Ez volt az a pillanat, amikor egyértelművé vált, hogy kendőzetlenül sértik meg a jogom, és mindezt következmények nélkül megtehetik. Ekkor vált bizonyossá, hogy ennyi és nincs tovább... viszont ekkor jutott először eszembe, hogy blogot indítok. 

--------------------------
Utólagos kiegészítés: elkészült a teljes történetet összefoglaló bejegyzés, amely EZEN a linken érhető el.