Nagyon sűrű ez a hét, sok minden történt, pedig még csak csütörtök van. Rövid leszek, mert most nincs módomban érdemben és megfelelő mélységben összefoglalni kavargó gondolataimat. A lényeg, hogy a Magyar Nemzetben megjelent két cikk arról a több éves kálváriáról, amin a családommal át kellett mennünk. A számomra is több új, eddig nem ismert és megdöbbentő információt tartalmazó első, hétfői írást értelmeznem, emésztenem kell. El fog tartani egy darabig, mert a "dolgok" új megvilágításba kerültek, nem beszélve néhány ismerősöm szerepvállalásáról. A terjedelmes feltáró cikk a linkre kattintva érhető el: "Az ingatlanmaffia beköltözött a kispesti városházára?"
Az országos napilap szerdán megjelent másodikban anyagában betekintést ad arról, hogy milyenek voltak a mi kispesti mindennapjaink, miben őrlődtünk éveken át, mire ment rá az életünk.  "Bögrével ütötte-verte az élettársát"
Kiemelném és hangsúlyozom, hogy a történetről az Index is beszámolt évekkel ezelőtt, azaz világnézettől függetlenül mégiscsak volt itt nálunk/velünk valami: "Kicsit nem figyeltek oda, irgalmatlanul megszívatták őket a hatóságok"
Ebben a blogban (kispesti.blog.hu) dokumentumokkal alátámasztott és részletes módon én is évek óta közzéteszem a feltárt tényeket, visszaéléseket és összefüggéseket. A rövid összefoglaló EZEN a linken olvasható.

A kispesti polgármester természetesen ismét hozta a formáját, és tények közlése, érdemi cáfolat vagy vizsgálat indítása helyett mindössze azzal próbálta menteni a helyzetét, hogy hivatalos minőségben, a hivatalos kommunikációs felületén megjelentetett közleményben "kerületszerte ismert pszichopatának" próbált beállítani engem. Ám legyen, ha így, akkor így. Menjünk végig ezen az úton. Eddig is kiálltam az igazamért/igazságért, eztán is képviselni fogom. 

A kizöldült vaskertben olvasom a sajtót