Mi lett a rendőrök által csak "szomszédvitának" nevezett történet vége? - sokan kérdezték hozzászólásban, üzenetben. Erre azt tudom felelni, hogy jelenleg úgy néz ki, a kispesti pokoljárásunk négy év után véget ért. A "terrorcsalád" ugyanis tökéletes példája lett annak, hogy erőszakra, megfélemlítésre és a törvények kijátszására épített rendszer csak addig tartható fent, amíg az folyamatosan rendelkezik a szükséges erővel és képességgel, illetve megfelelő "kapcsolatrendszerrel".

Négy évnyi kispesti kínlódás után olybá tűnt, hogy alulmaradtunk az igazságtalansággal szemben. Elfogytak vagy teljesen hatástalanok voltak azok az eszközök, amiket a jogszabályok nyújtanak egy törvénytisztelő ember számára. A hivatalok vagy nem tették a kötelességüket, vagy egy másik szervhez irányítottak, hogy aztán az se tegye. A rendőrségi nyomozás pedig úgy múlt el két és fél éves, hogy abból a minket terrorizáló személyekre nem volt olyan hatása, ami korlátozta volna őket bármiben is. A terrorcsalád tagjai korlátok nélkül élvezték az életet a rezsimentes "házukban", bejelentett jövedelem nélkül is valahonnan mindig volt pénz az állandó és népes bulikra, vagy a drága, az udvarban bömböltetett motorokra. 

Egyre erősebbé vált az a nyomasztó gondolat, hogy sosem lesz vége annak az igazságtalan állapotnak, ahol egyeseknek mindent szabad bármiféle következmény nélkül. Már csak annak volt racionalitása, hogy - hasonlóan otthonunk előző tulajdonosaihoz - mi is elmeneküljünk. Ennek ellenére nem adtuk fel, hittünk abban, hogy valahogy csak jóra fordul a sorunk.

... és ekkor!

És ez - bármilyen hihetetlen még most is számunkra - egyszer csak bekövetkezett! Nem volt hozzá közünk, nem miattunk, nem a minket ért sérelmek miatti nyomozás okán, hanem csak úgy. Mindössze annyi történt, hogy a klánvezér fél évre előzetes letartóztatásba került egy kőbányai csoportos lopás miatt. Ez a nem várt fordulat fél éves szünetet okozott az erőben, ami elég volt ahhoz, hogy széthulljon a teljes rendszer. A rendszer, amely egy megtalálhatatlan rejtett kispesti építményen, a klánvezér erőszakosságán, pénzén és kapcsolatrendszerén, valamint a hatóságok mulasztásán alapult. 

A bukás

Fél év elég volt ahhoz, hogy a "terrorcsalád" bázisként és rejtekhelyül szolgáló "lakóházát" eladja az a rokonuk, akinek a nevén volt az ingatlanrész (ugye az életformából eredően a klánvezérnek nem lehetett semmi a nevén). Az irányítást vesztett klán a bölcs vezér iránymutatásai, pénze és ökle nélkül pár hónap alatt szétszéledt, a hírhedt házat pedig birtokba vette az új tulajdonos, aki jelenleg épp megpróbálja emberi állapotba hozni azt. A "terrorcsalád" eltűnt Kispestről, nem tudom hol lehetnek, csak azt láttam az interneten, hogy a vezért és az egyik fiát körözik a rendőrök.

Na de akkor miért?

Szóval most úgy néz ki, hogy a mi életünket tönkretevő igazságtalan helyzet megoldódott. Még ma sem tudjuk elhinni, és nem is merjük nagyon beleélni magunkat. A pokoli négy év után mindig szokatlan az emberhez méltó, "normális" élet, hogy biztonságban vagyunk az otthonunkban. Ebben az ügyben már nem kérem egyik kispesti hatóság eljárását sem, a blogírásba nem ezért kezdtem bele. 

Egyrészt azért veselkedek majd neki az írásnak, hogy felhívjam a figyelmet a jelenségre, azaz arra, hogy igenis vannak - és sajnos nem kis számban - olyan esetek az országban, amikor családokat üldöznek el az otthonukból az önkényeskedők. Másrészt össze fogom foglalni a tapasztalatainkat, az alkalmazható és viszonylag eredményes védekező eszközöket, hogy azokra támaszkodhassanak azok, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Harmadrészt...

Harmadrészt

Harmadrészt azért fogtam bele a blogba, hogy bemutassam:

• Miért történhetett meg mindez, miért üldözhettek el embereket az otthonukból (pl. házunk előző tulajdonosait), miért zaklathattak hosszú éveken át családokat (minket és a lakókörnyezetünkben élőket).
• Hogyan lakhattak áram, víz, csatorna és szemétszállítás díj fizetése nélkül úgy, hogy közben a szolgáltatásokat igénybe vették.
• Hogyan tettek tönkre és mérgeztek meg mindent maguk körül (1,5-2 millió liter szennyvíz).
• Hogyan "csináltak" házat egy sufniból, és hogyan vettek fel OTP jelzáloghitelt a forgalomképtelen ingatlanra.
• Hogyan került egy 2 éves kisgyermek a csapdájukba. 
• Miért kínozhattak állatokat.
• Miért adott ki kétszer is olyan okiratot (hatósági bizonyítvány és közútkezelői állásfoglalás) a Polgármesteri Hivatal a "terrorcsaládnak", amit vissza kellett vonni, mert nem felelt meg a valóságnak.
• Miért nem járt a "terrorcsalád" Kispestre költözése óta eltelt 9 évben soha egyetlen kispesti hatóság vagy szerv sem a "házukban". Vagy ha járt, akkor a klánvezér diktálta mit kell írni.
• Hogyan hibázott vagy mulasztott a Kispesti Önkormányzat Polgármesteri Hivatal amikor a hírhedt család vagy az általuk használt, bűncselekmények útján kreált ingatlan miatt kellett volna eljárni.
• Hogyan folytat le - az ingatlannal kapcsolatban elfogultságot (!) - jelentő jegyző az ügyben vizsgálatot, ha annak ellenére mindent rendben talál, hogy egyértelműen és általa is tudottan bűncselekményeket követtek el.
• A jegyző miért hoz olyan végzést, amivel a "terrorcsaládnak" kedvez, és amit megsemmisít a másodfogú hatóság, mivel az jogszabálysértő.

...és sorolhatnám, mert rengeteg "ez nem lehetséges" kategóriába tartozó élményem és tapasztalatom van a Kispesti Polgármesteri Hivatal eljárásaival kapcsolatban. Olyan sok, hogy azok - a mennyiségüknél fogva - nem lehetnek a véletlen művei. Ahogy időm és erőm engedi, szépen sorra veszem a négy évnyi adatgyűjtés során keletkezett információnkat, és ezen a felületen megosztom majd.

A klánvezér korábbi élettársa

--------------------------
Utólagos kiegészítés: elkészült a teljes történetet összefoglaló bejegyzés, amely EZEN a linken érhető el.