Szily László, a 444.hu újságírója tárta fel cikkében, hogy hogyan folynak az ingatlanos ügyek Kispesten. A sztori röviden annyi, hogy az Önkormányzat piaci ár alatt, árverésen értékesített egy önállóan nem beépíthető telket a Bem utcában még 2017-ben. A legjobb ajánlatot tevő hölgy a tulajdonába került ingatlant ezután a lányának ajándékozta, aki nem más, mint Guzmics Zsombor, azaz az Önkormányzat építéshatósági iroda akkori vezetőjének felesége. Az önállóan nem beépíthető telken eztán "valahogy" felhúztak egy társasházat. Kiderült, ez úgy történhetett meg, hogy az Önkormányzat aképpen módosította rendeletét, hogy - a be nem építhetőség miatt (!) - alacsony áron eladott telken mégis lehetővé vált az építkezés.

Olvasom Szily László cikkében Guzmics Zsombor nevét, aki a mi kispesti történetünkben is ügyindító szerepet vállalt azzal, hogy az ingatlan-machinációs módszerével egy telekként nyilvántartott sufniból pár hónap alatt lakóépületet  "varázsolt" egyetlen papírlappal. Hozzánk hasonló sors jutott Lipcsei Mihályéknak, akik a Katica utcában tapasztalták meg milyen kegyetlen az, amikor a hatóság asszisztál gyanútlan emberek otthonukból történő elüldözéséhez. Egyelőre a volt irodavezető személye révén kapcsolódunk a Lackner-Gajda-botrányhoz, de már ennyi is elég ahhoz, hogy a hanganyagban elmesélt módszerek és összefonódások alapján igazoltnak lássam azon összeesküvés-elméletem, miszerint a hatóságok egyes tagjai a háttérben sötét üzelmeket folytatnak mások kárára, a döntéseiket pedig nem az igazság és a törvények szellemében, hanem az önös célok és a haszonszerzés érdekében hozzák. Főleg, mert Guzmics Zsombor neve többször előkerült már a kispesti korrupciós botránnyal kapcsolatban, Lackner Csaba a kiszivárgott hangfelvételeken, „éhes fiatalemberként” jellemezte őt.

A legfrissebb Guzmics-varázslat a Bem utcában, képek forrása: 444.hu

Ingatlanroncsok 

Az eddig felszínre bukott ügyek közös jellemzője, hogy azokban "tökéletlen", azaz beépíthetetlen, forgalomképtelen, vagy osztatlan közös tulajdonú ingatlanok szerepelnek:

• a Móricz utcában egy önmagában forgalomképtelen ingatlan "vált" forgalomképessé;
• a Bem utcában egy önállóan nem beépíthető telek "lett" mégis beépíthető;
• a Katica utcában osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan közös használatú területe került majdnem magántulajdonba.

A volt irodavezető neve mindhárom esetben feltűnt különböző szerepekben, volt, hogy dokumentum kiadásával legalizált jogszabályellenes helyzetet, amit a Kispesti Polgármesteri Hivatal további munkatársainak segítségével akkor is fenntartott, amikor a nyilvánvalóan valótlanságot tartalmazó okirat visszavonására kényszerült. 

Talán nem áll messze a valóságtól az az állítás, hogy a volt építéshatósági irodavezetőnek akadt némi rálátása a kerületi ingatlanállományra, azaz módjában volt felkutatni azokat a mások által használhatatlan, így értéket alig képviselő telek-roncsokat, amiket aztán okiratok kiadásával vagy épp az építési szabályzat-módosítással, azaz a hatósági jogkört felhasználva "gatyába" ráztak és értékessé tettek. A Móricz utcában egy 2 millió forintos sufni vált 12 milliós lakóépületté, a Bem utcában szintén 2 millió körüli telken lesz sok tízmilliós társasház.

Egy kispesti lakóépület bejárata

A machináció járulékos következményei

Ügyes, mondhatnánk, ha nem lennének ezeknek a machinációknak akár évtizedes kálváriákat okozó járulékos következményei. De vannak! Amíg családok mentek tönkre, addig Guzmics Zsombor mossa kezeit. A könnyű haszon iránti vágy erősebb a másoknak okozott kellemetlenségnél, kárnál vagy akár kínnál. Aztán most ott vagyunk, hogy sok évnyi munkásságának köszönhetően a kerületben létrejött egy ingatlan-patchwork, értelmezhetetlen elrendezésű, kesze-kusza telek és lakásállománnyal, fel- és megoldhatatlan élethelyzetekkel. A kialakított "kilóg-belóg-átlóg-akadályoz" körülményekbe ugyanis bele van kódolva a szomszédok közötti konfliktus, az életet megkeserítő török átok.

Elég csak belegondolni annak a jószándékú és hiszemű családnak a helyzetébe, akik a minket terrorizáló emberek sufnijába költöztek. Papíron van egy lakóépületük, csak hát a gyakorlatban nem lehet az ingatlant közterületről megközelíteni, nem lehet rácsatlakozni a szennyvízhálózatra, nem lehet bevezetni a gázt. Sőt, még abból is konfliktusuk alakult ki, hogy az autójukkal leparkoltak az utcán, szükségszerűen más háza elé, akinek ez nem tetszett. 

Ezúton hívnám fel a Bem utcai társasház leendő lakóinak figyelmét arra, hogy legyenek nagyon óvatosak amikor majd beköltöznek a nem kevés pénzért megvásárolt új lakásukba, nehogy valaki a kelleténél nagyobb lendülettel forduljon rá gépkocsijával a ház előtti nem belátható kanyarra. 

Bem utcai ingatlan a kanyarban, kép forrása: 444.hu