Az ókori görög drámákban gyakori fordulat, hogy a főhős helyzete annyira kilátástalanná válik, hogy azt csak egy isteni közbeavatkozás, azaz "deus ex machina” oldhatja meg. A  közbeavatkozást nem az adott helyzet szereplői idézik elő, tőlük függetlenül következik be. Olyan, mintha a kispesti történetünkben immáron másodszor került volna sor ilyen isteni közbeavatkozásra, újfent akkor, amikor már elveszett a reménye is annak, hogy valaha érvényre jut az igazság. Úgy tűnik, hogy a kerületben az igazságtalanság olyan fokra jutott, hogy a Jóisten ezt már nem tűrte tovább, hanem igazított a dolgok félresiklott menetén. 

Első isteni közbeavatkozás - a kertvárosi terror ellen

Az első isteni közbeavatkozásra 2018 nyarán került sor, amikor négy évnyi kispesti kínlódás után alulmaradtunk az igazságtalansággal és - az Index portál által terrorcsaládnak nevezett - zaklatóinkkal szemben. Elfogytak vagy teljesen hatástalanok voltak azok az eszközök, amiket a jogszabályok nyújtanak egy törvénytisztelő ember számára. A hivatalok nem teljesítették kötelességüket, a jegyző jogszabályt sértett kárunkra, a polgármester cserben hagyott minket, a kapitány pedig elfogultságot jelentett be. A rendőrségi nyomozásnak pedig nem volt olyan hatása a minket terrorizáló személyekre, ami korlátozta volna őket bármiben is. Nem láttunk kiutat az igazságtalan állapotból, már csak a hit maradt, hogy egyszer megoldódik valahogy sorsunk ...és ekkor! És ez egyszer csak bekövetkezett! Nem volt hozzá közünk, nem miattunk, nem a minket ért sérelmek miatti nyomozás okán, hanem csak úgy. Az életünk hirtelen normálissá vált - mintha az Isteni avatkozott volna közbe. Mi más magyarázatot nem találtunk rá. 

A polgármesteri hivatal által dédelgetett emberek épp lincselni készülnek

Az önkormányzati maffia labirintusában

Az első közbeavatkozás után leállhattam volna a kutakodással, hiszen a sorstól/Jóistentől/Krisnától/véletlentől (mindenki válassza a világnézetének megfelelőt) még a kerületi hivatalok és politikusok ellenállása ellenére is megkaptuk azt, amire annyira vágytunk. Ugyanakkor mások nem ilyen szerencsések, és amin keresztül kellett mennünk, az máshol is megtörténik, jelenleg is zajlik. Most is embereket üldöznek el otthonaikból, semmizik ki őket az "ordasok". Ráadásul a mi és sorstársaink kínján nyerészkedő hivatalnokok és vezetőik továbbra is kényelmesen ücsörögnek a székeikben, és élvezik a bűnös úton szerzett javaikat. Emellett nem mehettünk el szó nélkül, mert akkor néma cinkosok lennénk mi is - ahogy oly sokan ebben a kerületben.

Ezért hát folytattuk a kispesti ingatlan-machinációkkal kapcsolatos négy éve tartó tényfeltárást, és 2019 januártól ezen blog felületén igyekeztünk bizonyítani a - többnyire menetrendszerű okirat hamisításban és a sima jogsértésekben testet öltő - hivatali visszaélés gyanúját megalapozó törvénysértő működést. Okiratokkal és bizonyítékokkal igazoltuk, hogy a Kispesti Polgármesteri Hivatal önellentmondásban van, vagyis nem mond igazat, esetenként pedig kendőzetlenül hazudik. Az is egyértelművé vált, hogy az Önkormányzat által lefolytatott vizsgálatokat vagy le sem folytatták, vagy azok célja a törvénysértések eltussolása volt. Kiderítettük és nyilvánosságra hoztuk a történteket, de ezzel nem tudtunk rést ütni az önkormányzati maffia pajzsán, egyelőre csak annál a kispesti kapitányságnál indult vizsgálat, amely kizárását - elfogultság miatt -  kezdeményezni voltam kénytelen.

Második isteni közbeavatkozás

Úgy tűnt, már sosem derül ki, hogy miért volt olyan fontos a terrorcsalád a Kispesti Polgármesteri Hivatal számára, miért védték őket minden törvényes és törvénytelen eszközzel. Miért támogatták őket abban, hogy családokat üldözhessenek el otthonaikból. Erre, mindenféle előzmény nélkül, tőlünk függetlenül, amolyan deus ex machina módra, 2019 októberében nyilvánosságra került az a kép- és hanganyag, amelyen a bennfentes Lackner Csaba kispesti önkormányzati képviselő meséli el, hogy hogyan mennek a dolgok a kerületben. A köztiszteletben és minden gyanú felett álló úriember mesél korrupcióról, összefonódásról, százmilliós pénzekről, drogról és a kispesti kerületi vezetők, köztük a polgármester viselt dolgairól. 

A részletes feltáró vallomást tevő Lackner Csaba választási plakátja, a képen vele látható polgármester nem ismerte fel

Lackner Csaba a hangfelvételen beszélt arról az irodavezetőről is, aki - a rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint - már 2006 óta használja azt az ingatlan-machinációs módszert, amely révén sufniból akár lakóépületet is tud "teremteni" egyetlen papírlappal, megfelelő körülményt létrehozva a gyanútlan emberek kisemmizéséhez. Ő volt az az irodavezető, aki kiadta azokat a valótlan tartalmú okiratokat, amelyekkel évtizedes kálváriákat indított el, köztük a miénket is. Ő volt, aki a jegyző aktív közreműködésével sikeresen gátolta, hogy kinyomozhassuk a családunkat tönkretevő állapot okát.

Az irodavezető és a polgármester együtt síel

Nem ver bottal

Úgy tűnik, hogy a Jóisten újra megelégelte az igazságtalanság kispesti mértékét, és megint közbeavatkozott. Nem tudom, hogy a mi kispesti történetünk hogyan kapcsolódik a Lackner-Gajda-botrányhoz, és a terror-család milyen szerepet játszott a Polgármesteri Hivatal körüli alvilágban, de kíváncsian és türelmesen várok, figyelek és kutatok. Egy kapcsolódás ugye már van az irodavezető személyében, és remélem, hogy az elindult nyomozások felfedik az ügy teljes hátterét. Azt, hogy egyetlen kispesti sufniba hogyan tudott belezsúfolódni az ingatlanmaffia, a kertvárosi terror, a zaklatás és elüldözés, az erőszakra biztató polgármester, az elfogult rendőrkapitány és jegyző, a kedvenc ügyvéd, a hivatali visszaélés és packázás, a jogszabály- és jogsértés, az okirat hamisítás, a kiskorú bántalmazása és veszélyeztetése, a családon belüli erőszak, az állatkínzás, a környezetszennyezés és 10 évnyi lehetetlen és kezeletlen állapot. 

Bízom abban, hogy a Jóisten tovább vezérel minket az igazság kiderítéséhez vezető úton, és hozzásegíti a nyomozó hatóságokat ahhoz, hogy fényt deríthessenek az egész kerületet ellepő széles mosoly mögé rejtőző ocsmány bűnre. Mert Isten nem ver bottal. És velünk van!

A mosoly, amely lehúz, altat, befed