Beleragadtunk a kétpólusú Orbán-Gyurcsány rendszerbe, ahol az Orbán-, illetve Gyurcsány-gyűlölet fortélyos libikókájában a végletekig megosztott társadalom arra fogékony tagjai folyamatosan sorolják a másik oldalhoz tartozók bűneit, illetve mentegetik a saját táboruk vállalhatatlan tetteit. A végtelelen gyűlölet sokakat olyannyira elvakított, hogy már nincsenek észérvek, amik hatnának rájuk, és ezen állapotukban képesek a saját táboruk politikusait felmenteni bármilyen felelősség alól azon meggyőződésből kifolyólag, hogy a másik oldal még rosszabb. A kettős társadalomban a bűnök relatívvá váltak, hiszen a tettek megítélése pártkötődés-függő, aminek "eredményeként" a felmagasztalt politikusaink felelőtlensége korlátlan. Amíg a két tábor nem lép túl az elfogultságon, és nem kéri számon a saját vezetőit, addig nem tudunk kitörni ebből a posványból, hanem egyre mélyebbre süllyedünk. És mint mindennek, ennek is lesz vége és kínkeserves következménye, amit nem kellene megvárni. Mert végül, a legalján (!), eljutunk egy olyan súlyos bűnig, amely - tábortól és oldaltól függetlenül - mindenkinél vállalhatatlan, és amely képes lesz felnyitni az elvakult szemeket, gondolatokat indukálni a programozott agyakban, és megborítani a pártfüggő erkölcsi érzéket. Nem tudom hol, milyen mélyen találunk erre a nemzeti konszenzus-minimumra, ám tartok tőle, hogy össztársadalmi mértékű, történelmi tragédia lesz. Mert nekünk ugye Mohács kell. 

Pártszimpátián alapuló szenvedés-megítélés 

Mi, a háromgyerekes család ezen közállapotban ütköztünk bele egy ingatlanmaffiába, annak csatolt részeibe és következményeibe. Négy évünk ment rá. Ezen kőkemény időszak alatt megtapasztaltuk milyen halálos fenyegetés árnyékában élni, üldözött vadnak lenni, rádöbbenni, hogy a hivatal nem velünk van, hanem a törvénysértőket és deviánsokat támogatja. Nem hagytuk magunkat, szembeszálltunk a rendszerrel, oknyomoztunk, kiderítettük, milyen módszerekkel, bűncselekményeket elkövetésével dolgoztak, ki kivel van. Kinyomoztuk, ezen blog felületein a nyilvánosság elé tártuk, hogy mindenki láthassa, mi zajlik a háttérben, hogyan üldöznek el embereket otthonaikból. És megtapasztaltuk, hogy a társadalom egyik oldala számára a velünk történtek és általunk feltártak nem tekinthetők bűnnek/bűncselekménynek/problémának, mert ugye ott a másik oldal, akik sokkal rosszabbak. A másik tábor számára mindez pedig evidencia, hiszen ezek "olyanok". 

Kampányoló provokátor vagyok

A blogban nagyon vigyáztam arra, hogy ne kapjanak politikai vetületet írásaim, mert ez a történtek nem pártokról szólnak, hanem összefonódásról, érdekcsoportokról és bűncselekményekről. Nem tehetek róla, hogy abban a kerületben, hová költöztünk, nem független a polgármester, és így a párt-orientált erkölcsi érzületű emberek számára a túlélésünkért és az igazság felderítéséért folytatott küzdelmünk politikai agitáció, kampányolás vagy provokáció - mint ahogy többször megkaptam már ezt. Pedig nekünk van saját életfelfogásunk, aminek képviseletét és megélését épp amiatt voltunk kénytelenek feladni, mert belekerültünk az életüket tönkretevő lehetetlen helyzetbe. Mégis mit tehettünk volna? Hagynunk kellett volna magunkat? Szép csendben tűrni, hogy kisemmiznek, ahogy oly sok esetben is történt? 

Igazunk van

Ráadásul igazunk van, függetlenül a polgármester pártállásától. Mert a tények, azok tények, a bűncselekmények pedig bűncselekmények. Ezt pedig akkor is képviselném, ha történetesen ellenoldali pártnak lenne a tagja a városvezető és a kerületben uralkodó többség. Ha nem volna igazunk, akkor már réges-rég bepereltek volna minket, hiszen a kerület vezetése tud a blog létezéséről. amelyen január óta osztom meg élményeinket és az oknyomozás során feltárt tényeket. Az Index.hu hírportállal szemben sem kezdeményezett a Polgármesteri Hivatal sajtó-helyreigazítási pert, amely szintén beszámolt a kálváriánkról. De még a polgármester közeli hozzátartozója sem közölt olyat hozzászólásában, hogy ne lenne igaz, amit írok.

Fel kellene ébrednünk

Ezen posztban sem jelöltem meg, hogy melyik párthoz tartozik a mindig mosolygó, és emiatt rendkívül népszerű polgármester, mert azzal politikai gellert kapna az írás. Akit érdekel, az úgyis rákeres a Google-vel, akik pedig kívül állnak a párt-orientált szemléleten - és akiknek végül is ez a bejegyzés szól - enélkül is értik, mire próbálom felhívni a figyelmet. Valahogy fel kellene ébreszteni a táborlakó embereket, mielőtt a felelőtlenségig imádott vezetőik olyan helyzetbe sodornak minket, amelynek jóvátehetetlen következményei lesznek. A megelőzés kezdődhetne azzal, hogy mindkét oldal a saját lelkébe nézve képessé tenné magát valamiféle objektív tényszemléletre, hogy a túloldali gerendák meglelése mellett jusson ideje a saját szálfák észrevételére. Ez volna a munkánk, ami nem is kevés. Sőt. 

Mosoly, és ami mögötte van

Mert ha a szembenézés/felébredés nem történik meg szűkebb pátriámban, akkor bekövetkezik az, hogy októberben a kerület lakossága ismét olyan embernek ad polgármesteri felhatalmazást, akinek az egész kerületet elárasztó mosolya képes eltakarni azt a rögvalóságot, ami nekünk és másoknak osztályrészül jutott. Ennek a feleszmélésnek pedig alig van esélye. 

---------------------------------------

Lehetetlen történet

Aki a fentiek alapján esetleg kedvet kapott volna a teljes sztori megismerésére, az ezen a linken kedvére olvasgathat arról, ahogy egyetlen sufniba bezsúfolódott az ingatlanmaffia, a kertvárosi terror, a zaklatás, az erőszakra biztató polgármester, az elfogult rendőrkapitány és jegyző, a kedvenc ügyvéd, a hivatali visszaélés és packázás, a jogszabály- és jogsértés, az okirat hamisítás, az ingyenélés, a nyomozás és vádemelés, a kiskorú bántalmazása és veszélyeztetése, a családon belüli erőszak, az állatkínzás, a környezetszennyezés és 10 évnyi lehetetlen és kezeletlen állapot.